Anno Dominii
(folyt) Mikor sötétedéskor felébredek, már érzem a közeledő eső súlyos illatát. Kilesek, hátha meg tudom állapítani, mennyit kell még várnom, mielőtt elindulnék reggeliért. Nem is tudom, miért nevezik reggelinek. Semmi köze a reggelhez.
Ahogy kinézek, megpillantom a még füstölgő maradványokat a táborhely közepén. Elmentek. Elmentek és én átaludtam. Az egyik első dolog, amit megtanulsz, hogy egyedül nincs esélyed. Ezt mindenki tudja. Ennek elfeledése olyan hiba, amit nem követ el kétszer...