Lek enah
Hajnalban keltem. Felvettem az összecsomagolt holmikat a vállamra, de szörnyen nehéz volt. Valahogy sokkal jobban nyomott a teher, mint kellett volna.
Már úton voltam, mikor csörgött a telefon.
Nem. Az nem lehet. Tegnap még jó volt minden. Le is szúrtalak, hogy most már kapd össze magad, mert fasírtban leszünk.
De már nem volt kihez bemennem.
Mérges vagyok. Üvölt bennem a hiány és a düh, hogy itthagytál.
A kezedet szorítva, a kezemet szorítva, a szádon köpted ki magadból az életet,...