Blog - Shadowspot

Szűrés erre a hónapra: 2026. 03.

Szadocica? Dominacica...🙄
Én (aki rendkívüli fontosnak tartja megosztani, ami éppen foglalkoztatja): *képet küld a felettesének* Felettes: ez a macsak bunkóbb, mint amit múltkor küldtél. Én: nem igaz, nézd, milyen cukin néz. És milyen szép. Felettes: lenézően. Felsőbbrendűségi érzése van, látszik a szemén. Mint a gazdája... Én: ebben lehet valami. Hasonlítunk pár dologban. De tudod... az nem felsőbbrendűségi érzés. Felettes: ő talán nem felesel neked? Én: De. Csak ezt úgy hívjuk, hogy felsőbbrendűségi tudat....

Aki felettem van...
Túl gyakran kerülök a határára végleg elhagyni valakit, aki sokadjára mutatja ugyanazon működési mintákat, amik bántanak. Igyekszem megfelelően kikommunikálni a sértettségemet, és ezután tudom felmérni a másik vagy a saját érettségemet egy közös munkához, kapcsolathoz. Órák, napok, hetek, hónapok után újra értékelve nem sokat változik az álláspontom az illető eltaszítását illetően. Valami bolygó együttállás lehetett az elmúlt napokban, hiszen egyszerre kaptam visszajelzést, hogy jól...

Olvasni tudni kell...🙄
Mondom, ami BDSM. Ha arra fizet, hogy el legyen taposva, ha igénye van rá. Lehetőség mindkét félnek, hogy kiélje magát. Egyébként igyekszem visszafogni magam, hogy ne tapossak, maximum visszatámadásból, és ne mert a másik szinte adja magát erre. Nem érzem feljogosítva magam rá a hétköznapokban. BDSM-en belül sem mindegy, hogy hogyan. De ebből nem akarok most blogot írni, csak muszáj voltam reagálni a félreértésedre, ha már a blogod alatt nem fejthetem ki.

Ha már kommentelni nem engedsz... ;P
Szeánszon, filmen kurva jó a változatosság a szubok között, ha férfiatlan, könnyebben jön, hogy szadizni vagy alázni akarom. Ha férfias, nagyobb a dicsőség, hogy eltaposhatom. De ha nem BDSM.... akkor ne legyen anyuci kisfia. Imádom, ha férfias srácok csapják nekem a szelet, akkor is, ha nem jutnak előrébb, nagyobb elismerés, mint a puncival rendelkező fiúktól. És könnyen kapom magam rajta, ha a barátaim, munkatársaim, tettestársaim kisfiúként viselkednek, felbaszom magam... Ha sokat...

Őrült vagyok vagy éhes?
Egy regényt lehetne írni a részletes és tárgyilagos történésekből az életünkben. Ha írok neked, kérdőn nézek a barátomra, mit leskelődik? Neki ez a szappanopera... a mi kis életünk. Jobb, mint bármelyik sorozat. Ezt mondjuk megértem. Egy közeli barátom szeret vámpírként emlegetni, de a bevésődés az a vérfarkasoknál van, ugye? Régen jobban tudtam ezt... Azt hiszitek, megőrültem, pedig esküszöm, felfogom, mi történik. Talán nem tanultam meg türtőztetni magam, egy lehetséges tábla...

Mind egy fasz alakú felfújt lufi
Amikor megjegyzem civil ismerőseim előtt, hogy "persze, mert én baszom seggbe őket", majd megkapom, hogy beteg vagyok, mit mondhatnék? Én ezt imádom. Tudom, hogy valami nincs rendben, és nekik sok, hogy ez az identitásom része. Minden mélyen perverzzel van valami baj, általában diagnosztizálatlan személyiségzavar, de minimum egy minden élethelyzetet átfogó toxikus viselkedés, ha nem másra, akkor saját magára nézve. Pont. Én ennek tudatában keresem a társaságukat. De sosem gondoltam...