Barokk cukormáz
Kérlek fogadd legmélyebb, alázatosan eléd vetett, szívemből gejzírként istennői lábaid előtt feltörő, Fennséged csodálatából táplálkozó hódolatomat, drága Hölgy!
Vérvörös, szikrázó tökéletességében végtelenül izgató és féreg mivoltomban magasan fölém magasodó gyönyörű tűsarkú csizmád előtt heverve esedezem, hogy gyakorolj kegyet és engedtessen meg eme szűkölő, sugárzó nőiességed tűzétől égető kínban fetrengő értéktelen és érdemtelen hitványságomnak, hogy felemelhessem vágyakozó tekintetem...