Vers a szolgámról!
"Rozsdás láncon lóg a szolga, Pedig volna neki jó sok dolga. De büntetést fog kapni ő, Mert volt ő olyan vakmerő, Hogy ellent mondjon Úrnőjének, Ezért szól most síró ének… Szolga teste kikötözve Nyeklik- nyaklik, ő hörögve. Csap a korbács, csíp a pálca Csattan szíj, a lánca vágja. Rémület a szemében, teste reszket, A büntetés hevében csak kepeszthet, Mert tudja jól, hogy ez nem tréfa, Nincs kegyelem, csak düh és harag Ha ájult lesz is lógva marad…"