Édes és a nő
Lázasan kutattam és végül neked lett igazad, Édes!
Már csak emlék volt a mosogatás, ahol minden játék és zene.
Elfelejtettem a mesebirodalmat, a babákat, akiket hagytál betakargatni minden este, és nem haragudtam a hazugságért, amit felnőtten fedeztem csak fel: hogy reggelre Te raktad le őket az ágy végébe, hogy én elférjek.
Én fellázadtam ellened. Nem éreztél semmit!
Te adtad a képességeket, hogy bátor legyek és verme szét a falakat. És kicsit messzire szaladtam. És most hirtelen...