Picsogás helyett
Olyanok vagyunk, mint a vízesés, csobogunk, zúdulunk, zuhanunk lefelé, a mélybe, erővel, haraggal, zokogva egyre mélyebbre és mélyebbre.
Sajnáljuk magunkat, másokat hibáztatunk mindenért, miközben gerjesztjük magunkban a gyűlöletet és szépen lassan olyanok leszünk mint egy megfonnyadt avokádó, aminek a végére se íze se bűze. Rothasztjuk magunkat.
Számoljuk, számon tartjuk, nyomon követjük, szépen felsorakoztatjuk az embereket és hogy mit/miket vettek el tőlünk, mennyivel lettünk...