Blog - Manzanilla

Szűrés erre a hónapra: 2020. 10.

Mazo - első és utolsó élményblog
Meztelenül fekszem a parkettán, hanyatt, két karom a fejem fölé húzva, csuklóimon kötél, amelyek a radiátorhoz vannak kötve. Szétversz. Pálcával, ostorral. Csíkosra. A combomat a hasamat a mellkasomat. Ég a bőröm, combjaimon csorog lefelé a nedvem. Tovább versz. Én pedig elpityeredem a fájdalomtól a kéjtől és a szégyenérzettől egyszerre. Egy kicsit magam is megdöbbenek mennyire beindulsz a sírásomtól. És nem kicsit megdöbbenek, amikor elélvezek a puszta veréstől....

Meztelen
Azt gondolod láttad őt meztelenül. Csak mert levetted a ruháit. Mesélj nekem az álmairól. Mondd el mi törte össze a szívét. Mi a szenvedélye, mi síratja meg. Mesélj a gyerekkoráról. Mondj el egy történetet róla, amiben te nem szerepelsz! Láttad a bőrét... Érintetted a testét... De még mindig csak annyit tudsz róla, mint egy könyvről, amit már többször a kezedbe vettél. De sosem lapoztál bele. Forrás: egy papírfecni

Édes paralízis
Fekszem az ágyon az éjjel közepén. Alszom talán, vagy nem, nem tudom pontosan álmodom vagy ez a valóság. Nem tudom, hogy nyitva van-e a szemem vagy sem, de mindent látok. Ezek az első másodpercek. Látom a plafont, ahogy az utca fénye az oszlop árnyékát ráveti. Látom a párnát az ágy végében, a szekrényajtót, ami félig nyitva maradt. Minden úgy van, ahogy lefekvés előtt hagytam. Hallok. Hallom a hűtő búgását, és az autót, ami épp a ház előtt megy el. Ez a valóság. De...