A Márki és a Fura Nevű Hölgy
A Márki gondolataiban elmerülve, fáradtan feküdt a feldúlt csatatérre hasonlító ágyon. Gondolatai az elmúlt őrült napok eseményei körül kavarogtak. Megpróbálta elhessegetni gondolatait, persze, tudta, hogy egyszer mindent a helyére kell tenni.
- Szomorú vagy, Uram?
A Márki megsimogatta a mellette ébredező szép, szőke fejű Kis Dominát. Lassan átölelte, megcsókolta a feje búbját.
- Igen, az hiszem, ez az az érzés, amit érzek. Szomorú vagyok - válaszolt a Márki, lassan, fáradtan ejtve ki...