Spekrtum
Úgy szeretnék egyszer cserbenhagyásos gázolás áldozata lenni.
Sötét, kivilágítatlan országúton ballagnék haza a Tescóból, kezemben a zacskó zsömlékkel, két liter tejjel, meg egy doboz tejföllel. Így lökne árokba egy skodás. Órákat feküdnék törött bordákkal, a véremben és tejben ázva, míg talán észrevesz valaki. De észrevesznek-e, és ha igen, időben? Vagy már nem marad bennem egy csöpp vér sem addigra? Megtudni, milyen érzés egy sötét árokparton tehetetlenül, sebesülten várni a csodára....