Pajzán krónikák II.
Hazajöttem az izgalmas este után és első dolgom az volt, hogy lefotózom magam és elküldöm az Uramnak a képet, hogy viszontláthassa testemre rajzolt alkotását. Fehér bőrömön a sötétkék betűk messziről is tisztán látszanak, messziről hirdetik a délután mottóját, ami csakis a mi számunkra jelenti azt, amit jelentenie kell.
Míg készül a kép, rengeteg élmény kavarog a fejemben. Próbálom megfejteni a reakcióimat, feldolgozni a történteket. Felteszem magamnak a kérdést, milyen érzés volt csak...