Blog - Beat_Dom
BDSM Blogok »
Blog - Beat_Dom
- Van nyilvános albuma
- Van nyilvános őt ábrázoló képe
- Van blogja
Szűrés erre a hónapra: 2025. 06.
A Csendes Parancs – 4. rész: Fulladásjáték
Az este már a sötétbe bukott, amikor megérkezett. Ő már várta – meztelenül, letérdelve, a nyakán egy széles fekete nyakörvvel, amin fémkarika csillogott. Semmit sem látott, a szemeit fekete maszkkal takarta el korábban, engedély nélkül nem volt joga levenni. – Ma nem vagy személy – mondta a férfi, miközben körbejárta. – Ma nem leszel nő, nem leszel nevem, nem lesz identitásod. Ma csak egy… torok vagy. Egy eszköz. Egy testnyílás. A nő megborzongott. Ez volt az, amit titkon,...
Az este már a sötétbe bukott, amikor megérkezett. Ő már várta – meztelenül, letérdelve, a nyakán egy széles fekete nyakörvvel, amin fémkarika csillogott. Semmit sem látott, a szemeit fekete maszkkal takarta el korábban, engedély nélkül nem volt joga levenni. – Ma nem vagy személy – mondta a férfi, miközben körbejárta. – Ma nem leszel nő, nem leszel nevem, nem lesz identitásod. Ma csak egy… torok vagy. Egy eszköz. Egy testnyílás. A nő megborzongott. Ez volt az, amit titkon,...
Megjelent: 2 napja | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
A Csendes Parancs – 3. rész: A Sötétség Mélye
Másnap este nem szóltak egymáshoz. A tekintetek beszéltek. A férfi szeme sötét volt, mégis hidegen nyugodt. A nő egy pillanatra sem kételkedett benne, pedig pontosan tudta, hogy ma este már nem lesz kegyelem. A szoba most más volt: hidegebb, sötétebb. A vörös fény már nem puha melegség volt, inkább figyelmeztetés. A szék eltűnt. Helyette egy alacsony pad állt a szoba közepén, rajta hevederek, bőrrel borítva. Egyetlen szó nélkül odavezette. Ő nem kérdezett. Letérdelt, ráhajolt, és...
Másnap este nem szóltak egymáshoz. A tekintetek beszéltek. A férfi szeme sötét volt, mégis hidegen nyugodt. A nő egy pillanatra sem kételkedett benne, pedig pontosan tudta, hogy ma este már nem lesz kegyelem. A szoba most más volt: hidegebb, sötétebb. A vörös fény már nem puha melegség volt, inkább figyelmeztetés. A szék eltűnt. Helyette egy alacsony pad állt a szoba közepén, rajta hevederek, bőrrel borítva. Egyetlen szó nélkül odavezette. Ő nem kérdezett. Letérdelt, ráhajolt, és...
Megjelent: 2 napja | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
A Csendes Parancs – 2. rész: Mélységek alatt
Az idő elveszett. Csak a zihálásuk, az átmelegedett bőr és a lüktető csend maradt. A nő még mindig térdelt előtte, arca kipirult, nyála a mellkasára csorgott, kezei a háta mögött, pontosan ott, ahol parancsba kapta. A férfi egy pillanatra hátrébb lépett, és csak nézte. Mint egy alkotását. A szeme hideg volt, mégis tele vággyal. Nem szólt, csak elővett egy selyemkendőt, amit előző este választott ki – nem véletlenül. Lépésről lépésre közelebb ment, lehajolt, és szorosan a nő szemére...
Az idő elveszett. Csak a zihálásuk, az átmelegedett bőr és a lüktető csend maradt. A nő még mindig térdelt előtte, arca kipirult, nyála a mellkasára csorgott, kezei a háta mögött, pontosan ott, ahol parancsba kapta. A férfi egy pillanatra hátrébb lépett, és csak nézte. Mint egy alkotását. A szeme hideg volt, mégis tele vággyal. Nem szólt, csak elővett egy selyemkendőt, amit előző este választott ki – nem véletlenül. Lépésről lépésre közelebb ment, lehajolt, és szorosan a nő szemére...
Megjelent: 2 napja | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
A csendes parancs
A szoba félhomályban úszott. A puha, meleg fények csak részleteket engedtek látni: a fekete bőrfotelek, a mélyvörös szőnyeg, és az egyetlen szék, ami a tér közepén állt – magas háttámlával, dominanciát sugárzóan. Ő előtte térdelt. Meztelen, kiszolgáltatott, de nyugodt. Tekintetében nem félelem volt, hanem odaadás. A bizalom csendje, amit szavak nélkül építettek fel már hetek óta. A száján egy nyálcsík csillogott – jelezve, hogy a játék már elkezdődött, de még messze nem ért a végére. –...
A szoba félhomályban úszott. A puha, meleg fények csak részleteket engedtek látni: a fekete bőrfotelek, a mélyvörös szőnyeg, és az egyetlen szék, ami a tér közepén állt – magas háttámlával, dominanciát sugárzóan. Ő előtte térdelt. Meztelen, kiszolgáltatott, de nyugodt. Tekintetében nem félelem volt, hanem odaadás. A bizalom csendje, amit szavak nélkül építettek fel már hetek óta. A száján egy nyálcsík csillogott – jelezve, hogy a játék már elkezdődött, de még messze nem ért a végére. –...
Megjelent: 2 napja | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
[1-4]