Blog - Aranyliliom

Szűrés erre a hónapra: 2019. 04.

Dominancia és agresszió
Vágyom a dominanciára. Biztonságot ad. Számomra egyértelműen pozitív érték. Taszít az agresszió. Nem, nem üldözendő valami, sokszor szükséges. De kényelmetlen érzetet kelt. Ha részese vagyok, akkor is (nem szeretem az agresszív magamat, igyekszem kerülni, de van, ha meg agresszív helyzetben nem vagyok az, az is fura), ha csak tanúja, úgy is. Dominancia és agresszió - feltételezik egymást, léteznek egymás nélkül? Azt gondolom, a domináns hátizsákjában agresszió is van. Kérdés, mikor veszi...

Paraszt-parabola
Parasztok vagyunk... mindannyian... vagy inkább földművesek. Magokat vetünk el, gondozzuk a növényeink, majd aratunk. És a termésből-terményből élünk. Mikor ínség köszönt ránk, legtöbbször az ok: nem vetettünk, mikor itt volt az ideje. De persze le is éghet a magtárunk, sáskajárás pusztíthatja épp szárba szökkenő veteményesünk, és még ezernyi tényező befolyásolhatja aratásunk. De, ha enni akarunk, vetnünk kell. Nem görcsösen, fogösszeszorítva, hanem természetesen, hisz ez a dolgunk....

Miért van az, hogy.... ?
Miért van az, hogy amit magamtól is szívesen teszek, örömet ad, élvezem.... mégis ezerszer jobban esik, ezerszer izgatóbb, giga vágyfokozóbb, remegtető, önkívületig emelő, ha kérlelhetetlen utasítás kényszerít rá? A szavak, hangsúlyok, hangszínek hatalma... az agy játéka...

Tágra nyílt zárak... szűkre zárt nyíltak...
Újra meg újra el szoktam merengeni azon, hogy annyi, de annyi a párját kereső ember... látom a szándékokat, elszánásokat, akaratokat, türelmeket, türelmetlenségeket... de akkor miért annyira sok a párra nem lelő? Hol lehet a hiba? Mert valami hibának lennie kell... És akkor egyik nagy bölcsességként elő szokott kerülni (pl. tőlem is), hogy mert az ismerkedéshez, párkereséshez nyíltságra-nyitottságra, kíváncsiságra van szükség. Bizám! A siker meg valahogy mégsem jön... Most...

Igét kötök - értem, megértem, egyetértek, elfogadom, lefogadom, megfogadom
Nem kedvelem az adatlapokról, hirdetésekről szóló blogokat (persze, egyéni szocprobléma, és nem, nem a legutóbbi ilyenfélére reakció ez a blog, és annyiszor mondtam én ezt már korábban, hogy... nagyon sokszor). Le szoktak kicsit hangolni. Mondanám, hogy elszívok egy cigit, ha ilyet olvasok, és halkan fütyörészni kezdek, hangulatilag valami ilyesmit tesznek hozzám, de hát egyiket sem teszem sosem. Szeretném, ha itt elfogadás lenne. (Hoppáhoppá! Mi is az? Lásd lentebb.) Ami nem tetszik, azon...