Blog - Aranyliliom (11/16)

BDSM hagyaték
Lehet, hülyeség, de gondoltatok arra, mi lesz a kis "játékszereitekkel", ha nagyhirtelen meghaltok és megtalálják az örökösök? Nem is a tárgyak utóéletére gondolok, naná, hogy nem, hanem... ha jól látom/értelmezem/tudom, azért a BDSM-ezők jelentős része titokban, környezete által nem tudottan vagy részletekbe be nem avatottan BDSM-ezik... aztán nagypapi/nagyanyó hagyatékából érdekes cuccok kerülnek elő... hogy dolgozza ezt fel a környezet? Porig rombol esetleg jól felépített (nem általatok,...

A karácsony olyan, mint az orgazmus...
A karácsony olyan, mint az orgazmus. Szereted, készülsz rá, aztán ki tudja, mikor jön el, mikor tör rád. Nem a napja, az érzés. Van, hogy fokozatosan, a rákészülések során jutsz a közelébe, és gyertyagyújtáskor robban, csengőszó, angyalkák, csillagszóró, minden. Van, hogy egyszer csak elkap az érzés: egy hangulat elég hozzá, és csak nézel, hogy ezmi? ezmi? Van, hogy úgy megrendít az együtt és egymásért és szeretet és figyelem, hogy elerednek a könnyeid is. Katartikus érzés. Van, hogy...

Az vagy nekem...
Semmi kenyér meg test, ez nem romantikus blog. Az vagyok neked, amit szeretnél. A tükröd vagyok. Amit belémlátsz, az vagyok. Neked az vagyok. Nem foglak győzködni, hogy tévedsz, azt kapod, amit szeretnél. Azt mondom, úgy viselkedem, az vagyok. Férfi vagy nő, dom, szub, bizonytalan, intelligens, bunkó, kedves, durva, tetszésed szerint. Hogy ez nem az igazság? Ja, az számít? Hát hol érdekel az téged? Ha érdekelne, nem belém néznél, hanem magadba. Persze, idővel majd rájössz. De majd jól engem...

Ajándék
A legjobb ajándék az aorta, mert szívből jön. (Még mindig karácsonyi vicckedvenc. Hát ez van.) Ajándékozásnál gondoljatok az énféle olyanokra is, akik nem tudnak, nem mindig tudnak látványosan örülni az ajándéknak, de már előre görcsölnek, hogy tudjanak (szóval, amit látsz, nem jelent semmit, ne gondolj rosszat, és ne is keseredj el, lehet, mikor elfordulsz, viszem a vackomra, elásom, s legféltettebb kincsemként őrzöm, és boldog vagyok vele).

A világban...
A világban minden benne van. Hogy te épp mit veszel észre, látsz meg benne, az nem a világról szól, hanem rólad. Hogy téged most mi talál meg belőle, hogy mire vagy nyitott, mit veszel észre, mit látsz éles kontúrokkal, felnagyított méretekkel. Azt, amire most épp kész vagy. Ez nem a világ hibája. Viszont fontos jelzések ezek. Nem a világról. Magadról. Min kell dolgoznod... hogy majd mást is észrevehess. (Míg írtam a blogot, felkelt a Nap. :)

Egópolírozás
A közeli múltban (félreértelmezett fogyókúraként) vonatozni kényszerültem. A hatszemélyes kupéban három férfiember volt az útitársam. És nem lehet másképpen megragadni a jelenséget: utazásunk bő egy óráját gyakorlatilag végigudvarolták. Mikor helyjegyemet bogarászva megleltem az ülésem (az ablak mellett), a szemközti hely már foglalt volt. Egy 50-es, láthatóan jól szituált és önmagával elégedett férfi ült a 36-os helyen, jó minőségű ingben-zakóban, ünneplős (öltönyhöz való) cipőben. Köszönés...

Holdasszonyok, Holdlányok - ahogy én a nőséget látom
Igencsak két lábon álok a földön, mégis, a szimbólumokat nagyon szeretem. Így a Férfi a Nap - a Nő a Hold, ősi szimbólumpárost is. A Hold változékony - a nő szeszélyes, teremthetnénk analógiát. Igen,szeszélyes is, ami egy fokig izgalmas és vonzó, egy fokon túl kibírhatatlan, élhetetlen. De a változékonysága jelenthet változatosságot. Olyan nehéz ma nőnek lenni - halljuk, hangoztatjuk nap mint nap -, annyiféle szerepnek kell megfelelni. Legyen egy nő feleség, anya, lány, háziasszony,...

Lemaradtam az orgazmusról
De jó kis téma került elő tegnap! És úgy örültem, hogy saját kétségeim visszaköszöntek néhány oldaltársam kétségei között (ezért is szeretem ezt az oldalt, mert nekem megnyugtató érzés olykor meggyőződni róla, talán mégsem vagyok ufó), és tudatlanságom sem teljesen elszigetelt (amin próbálnék enyhíteni, de tényleg döbbenet nekem - is - a témában a sok bizonytalanság). Annyi blog/hsz született, hogy mindet elolvasni se volt időm- lehetőségem... A blogfolyamot kiváltó blogot olvasni még...

Hitelesség
Elég rendszeres olvasója vagyok a blogfalnak. Vannak blogírók,akiknek örömmel látom mindig a blogjait, és bizony vannak, akikét nem annyira lelkesen olvasom el, ill. egy idő után el sem olvasom. Biztos a stílus is fontos (nagyonis), a témaválasztás szintén, de ami miatt biztosan elolvasom valaki blogját az az, hogy megtapasztaltam, tanulhatok belőle, tanulhatok a blogírótól. Érzem, hogy ad valamit, hogy hozzámtesz, hogy több leszek, miután elolvastam az írását. Vagy olyat tár elém, a...

Örömkiller Szent Lajos király hídján
Thorton Wilder Szent Lajos király hídja című regénye nem tudom, miről szól... a múlt évezredben olvastam, csak azt tudom, nekem miről szólt. A regényben katasztrófa történik, a híd leszakad, és a rajta tartózkodók a mélybe zuhanva szörnyethalnak. Utólag azonban kiderül, valójában már mind halottak voltak. Szívük dobogott, ám életük látszat-lét volt csupán, tervek, remények és "lényegi" emberi kapcsolatok nélküli vegetálás. Meddig el az ember? Mi tekinthető tényleges életnek? Az életem...

Házassági műstatisztika (vagy nem mű?)
"A házasságban élő férfiak tovább élnek. De szívesebben halnak meg." bocsbocsbocs, csak egy másik blog kapcsán ugrott be... és hát tetszik :) a maga nyakatekert, önironikus módján...

Utálom a karácsonyt
Utálom a karácsonyt, mert az elvártak, megszokottak teljesítése (szeretek örömet okozni, nem akarok csalódást okozni) rengeteg energiát, időt, ideget, pénzt stb. stb. elvesz.... elvesz azoktól, akikre és amikre inkább fordítanám... és kevesebb jut mostanában rám figyelemből, időből (húdegáz ez így majd' 50-esen :D)! Ahelyett, hogy örülnék annak, hogy vannak, akik elvárnak/megszoktak, hogy van kinek/kiknek/hol/mit/miből... hogy van/vannak, aki/akik szeretnek karácsonyozni... szeretnek velem...

Könnyfiola
A viktoriánus kor számunkra már extrém gyászszokásairól elég sokat tudhatunk. A gyászruhákról, színekről, a mélygyászról, a félgyászról, a halotti fotókról, a gyászékszerekről. A korabeli gyászrituálé érdekes, kevesebb figyelmet érdemlő tárgya volt egy kis üvegcse, fiola. A gyászoló ebben fogta fel, gyűjtötte össze a könnyeit. Ha megtelt a fiola, a kupakot levéve a fiókos szekrényre állította, és hagyta, hogy szabadon párologjon. Ha egy csepp könny sem maradt az üvegcsében, véget ért a...

Rögös az út lélektől lélekig... nyelveken által
A környezetemben élő relatív zsenge korú, kiemelten kiemelkedő intellektusú (na, ebből ez nem fog kiderülni) felnőttek legújabb egyik szórakozása, hogy egy idegen nyelvű film részletét vagy egy novella- vagy regényrészletet, esetleg egy mezei párbeszédtöredéket betesznek a google fordítóba, és párszor (mondjuk 100x :D) ide-oda fordítják... tényleg nagyon jókat lehet derülni a végkifejleten... Mikor valamit közölni akarok valakivel... megfogalmazódik bennem a közlés maga.. rögtön egy nyelv...

Néha kell a távolság...
Néha kell a távolság,... ... hogy érezhető, szinte kézzel fogható legyen a hiányod, ... hogy a gyorsan beteljesülő vágyakozást felváltsa valami másféle érzés, hol édes,hol kínzó sóvárgás, ... hogy letisztulva, kissé távolabbról láthassuk kettőnket, ... hogy a sok kicsi részlet valami nagyobb egésszé álljon össze, ... hogy felidézve az apró dolgok is, kiemelt pillanatok, benyomások, önnön esszenciájukban mutatkozhassanak meg, ... hogy türelemre tanítson (jó, ez mission impossible),...

Az én fb-posztom....
“ Az individuációban és az Ősi, Természeti Asszony visszaszerzésében az a csodálatos, hogy mindig azelőtt kezdünk a folyamatba, hogy készen állnánk rá, hogy elég erősek lennénk, hogy eleget tudnánk hozzá. Beszélgetésbe kezdünk a bensőnkben csilingelő és mennydörgő gondolatokkal és érzésekkel. Amikor válaszolunk, még nem ismerjük a nyelvet, még nem tudjuk a válaszokat, még azt sem tudjuk pontosan kihez beszélünk. Ahogy a farkasanya tanítja kicsinyeit a vadászatra és az óvatosságra, minket is...

Vagy egy vastag fal
Mikor antiszociálisan ismerkedem... ... igen, én is szeretném, hogy legyen köztünk valami... sok-sok kilométernyi távolság...

Non est volentis....
Középiskolás koromban került a kezembe Ottlik Géza Iskola a határon című regénye. Nagyon tetszett. A magyartanárnőnk meg nagyon dicsérte. Ez zavarba ejtett kissé bennünket. Mert a nyugdíjaskor határán is egyszerűen bombanő volt. Szép volt, nagyon csinos (tinilányként is elképesztően vonzónak tartottam tűsarkúban végződő lábát), roppant nőies. Szóval eldöntöttük, hogy akkor nyilván a szakmájához nem érthet, sőt buta. Mert a nők ugye vagy szépek vagy okosak (alapsztereotípiák06)...

B...ok én az átlagokra
"A nők" ilyenek, "a férfiak" olyanok. Az átlagos nő, az átlagos férfi... ennyit alszik, eszik, b...ik, szarik (sicc), annyira kívánja/nem kívánja/szereti/nemszereti a szexet blablabla blablabla Te nem annyit? Ssssszzz.... akkor lehet, nem is vagy... vagy nem jól működsz... vagy szállj magadba... mi, átlagosak, a tömeg, a zöm, a sokaság azért elfogadunk téged, mert jóságosak is vagyunk... de lásd, te nem tartozol közénk... mert olyan kis... szóval olyan vagy... Az átlagos az átlagból...

A szépségnek az ő fakadása...
A szépség belülről fakad... "A szépség belülről fakad!" - mondta Hasfelmetsző Jack. "A szépség belülről fakad, csak nem mindig ér ki a felszínre! " - mondta Bödöcs Tibor Csehov szerint meg (én eléggé nagy Csehov-rajongó vagyok, és úgy szeretném, ha helyesen olvasnák-néznék, azaz a drámáit pl. komédiaként, ahogy ő maga nevezte meg őket) a külső szépség nem elég, széppé az aktív, cselekvő élet, azaz a munka tehet bárkit is. Gondolkodtam, nekem mi tesz valakit kortól, nemtől...