szinte fekete
mély kút a szemed sötét
emlékszem
a peremébe kapaszkodva nyújtóztam egyre mélyebbre hajolva
hátha látom benne a mindenséget,
billenő lábakkal, egyre kíváncsibban,
látom fodrozódását,
húz és csalogat, hív és igéz,
beleveszek
és
repülök, repülök
széttárt karokkal lebegek
puha felhőkön
édes illatúak.