Ritmus
A sötét volt a miénk, napvilágnál szinte soha nem is láttalak. Amikor tiéd volt a fehér bor, enyém volt vörös. Amikor tiéd volt a pálinka, enyém volt az uniqum. Pörögve, kattogva érkeztél, mindig tele volt a lelked és a fejed. Csöndesen megvártam, míg rám figyelsz, majd a csönddel nyugtattalak meg. Veled mindig működött a csend. Nem feszült vagy kínos volt, hanem nyugodt. Nem kellett megfelelés kényszerből fosni a szót. Mindig figyeltem a fázisaidat, hogy egy ellenkező fázissal kioltsam. Hogy...
Megjelent:
2016. 12. 02. 07:13 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 1
| Látták: 1024x