A pofon extázisa
Igen, szeretlek megpofozni néha. És tudom, hogy szereted ha megpofozlak. Szereted, mert érzed, hogy nem az öncélú fájdalomokozás vezet, hiszen ha igazán megütnélek, az fájna nagyon. És ez nem fáj igazán, csak csípi egy kicsit az arcodat, közben a szemedbe nézek, mosolygok Rád és beszélek Hozzád. Igen, szajhának neveztelek, mert most az vagy, az én édes, pofozni való szajhám, akinek már a nagyajkain vet tajtékot a nedve és minden egyes kis megalázó csattanás után újabb cseppek folynak ki...
Megjelent:
2020. 02. 11. 20:30 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0