H.B.T.Y.
Az első bizonytalan, remegő térdű lépésekre még most is pontosan emlékszem. A reszkető idegszálaim ma is ugyanúgy táncra kelnek, mikor elindulok. Már nem ijesztenek annyira meg, kedves ismerős a gyomrom táján rebbenő izgalom, örömmel köszöntjük egymást, megyünk együtt, rohanunk, szaladunk, végre, újra, mindig...
Mindig van tétova pillanat is, gyereklelkű csodálkozás, aztán beleveszek. Ugyanúgy, elszakadok magamból, megszűnik a ma, a most, dimenziók csatlakoznak, más a világ.
Sírok....
Megjelent:
2019. 07. 26. 07:00 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0