A pillanat
Azt a pillanatot keresem, amit mindenki, de mégsem tudom leírni igazán...Persze mindenki máshogy közelíti meg. Én a harcon keresztül. Mikor eldobod a kultúra s az ember álarcodat, drágám, s utat tör a düh benned... S nincs múlt, jelen, jövő, nem vagy törékeny nő, s én férfi, csak az érzés, hogy beleállsz a harcba, s kielégülést nyújt, ha belerándulok egy-egy ütésedbe. Ha látod, hogyan töröd apránként be a szemtelenségem páncélját, s a félelemtől kitágulnak a pupilláim. Ezen a határon szeretek...
Megjelent:
03. 04. 17:27 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások: 0
| Tetszik: 0
| Látták: 161x