Én vagyok....

(Reakció erre: Faceless Men)

Arc nélkül.

Nyom nélkül. (A kedvenc filmjeim egyike. Pedig voltak nyomok, ahogy vannak most is.)

"Nem én telefonáltam az előbb" (Pierre Richard - Félénk vagyok, de hódítani akarok. 40-50 éves film)

Szóval, mint a Brian élete (másik kedvenc film a sok közül) utolsó jelenetei egyikében láthatjuk, a hírhozó azzal megy oda a keresztre kötött (véletlenül sem szegezett) latrokhoz, hogy Názáreti Brian kegyelmet kapott. No de ki az.

Míg Brian (Graham Chapman) nem figyel oda, Az egyik szemfüles szélhámos (Eric Idle) bejelentkezik, hogy ő az. A maga tenyérbemászó stílusában.

Brian persze felháborodik, de az összes többi lator is Briannak mondja magát.

Nos, lehet, te is így jársz majd.

Kapsz a szokásos levélforgalmadon felül - mely nő, ráadásul valódinak tűnő nő lévén nem kicsi - még egyszer annyi levelet, hogy bizony ő az Arcnélküli maga, és most már előlépne az árnyékból, és kéne már egy jót...kefélni. Szolgálni, lesz ő nyalószolga (ezt a szót itt tanultam) és kicsi kutya, meg minden, restelli és szánja-bánja az eddigieket, csak legyen már valami.

Lehet persze, hogy nem.

Az is lehet, hogy most valakiknek ötletet adtam, és azért írnak.

És akkor jól kitoltam veled.

Szóval válogass a plusz kendermagban, mint anyám tyúkja!

De egyvalamit ne feledj! Ezek a levélírók hazudnak.

Mert én vagyok az Arcnélküli, csakis én. És szánom-bánom... Szóval egy "kávé" holnap reggel?

Az asztalfoglalás "Legyen már valami!" néven megy majd.