Sapioszexuális agy-megbaszás 2, és korlátja

Egyszer régen, egy messzi galaxisban (konkrétan 2021 karácsony előtt 2 nappal) írtam egy blogbejegyzést sapioszexuális témában. Egy másik ember másik blogját gondoltam tovább, de ez mellékes.

Abban valami olyat írtam, hogy az agy-megbaszás helyes árnyalata inkább agy-csiklandozás (nem, ez nem a szürke 50 árnyalata :) );
És hogy ha jól csinálják, eredménye van.
Közönségesen: pinához juttat. Mármint, ha a másik félnek tetszik, veszi a lapot, hasonló hullámhossz, stb. nyilván plusz meg egy kis személyes kémia.

Tehát nem arról van szó, hogy teszed az agyad, mint valami bohóc a porondon, és a közönség meg néha erőltetetten nevetgél; hanem tényleg elkapjátok a ritmust, ti, ketten.

Nos, a dolog úgy áll, hogy ez sem mindig hoz eredményt. Van korlátja.
Hasonlóan a valódi fizikai ingerekhez, ez is el tud fáradni.
Ha nincs folytatásra, továbblépésre mód és alkalom (bármiért is, pl. tömlöcbe vetnek, nem ér rá valaki kórház miatt, ellik a macskája, megijed, habozik továbblépni, stb.), akkor az ingerrel az ingerelt fél TELÍTŐDIK.

A dolog folytatás hiányában EL TUD FÁRADNI.
A ritmusból kiesel és kiestek, a kapcsolódó vágyak, fantáziák elkopnak, a másikba már nem látják úgy bele a lehetőséget, amit addig igen.

Hogy fel lehet-e újra pörgetni a dolgot? El lehet-e újra kapni a ritmust?
Kétesélyes. De a bejegyzésnek ez már nem tárgya.

-------
Fiúk lányok - és többiek:)

Akinek kell, és tudja a hátterét, az érti.

A többiek meg értsenek belőle!
Okuljatok!
És kapjátok el a pinát, faszt, ha/amikor van ritmus!
Csípjétek fülön!
Ha csak egy mód van rá és emberileg lehetséges.