igazságérzet, pina, fasz, szimmetria

Reális célok. Ugye erre írtam, hogy változó ki mennyire kompromisszumképes vagy inkább ambiciózus. Lehet látszólag szinte képtelen célt is kitűzni pár/társ keresés téren és mégis sikerrel járni, csak ez nagyon nehéz és valószínűtlen.
Kockázat-veszteség-nyereség, igen, ez egy általános alapelv ami itt is érvényesül, ahogy az üzletben, hadviselésben stb. A lényeg, az, hogy ezt az elveket valaki felfogja és tudatosan alkalmazza, így tudja, hogy mire számíthat.

Mert lehet valaki, és erre nincsen szebb szó, egyszerűen hülye.
Az ilyen ember nincsen tisztában önmagával illetve azzal amit te a társkeresés művészetének nevezel, de amúgy általában azzal, hogy a világ hogyan működik beleértve az olyan alapelveket, mint a kockázat-veszteség-nyereség.
Az ilyen esetben ha valaki felfelé céloz (tehát magához képest irreálisan magas minőségű partnert akar), akkor csak vak véletlen / mázli lehet a sikere kulcsa.

Értem, hogy harc és egyetértek.
Azonban nem árt, ha a terv reális célokat tűz ki.

(Innen továbbgondolom, kissé önismétlés szerűen.)
v.ö.: mikor hagyjuk abba a keresést? (kockázat-veszteség-nyereség)
Mi az elegendően jó?
számok nincsenek; bár a számokkal ellátott szakmákban is inkább művészet az ilyesmi.

Maradnak a heurisztikák. Amik nem tudjuk, hogy hogyan, de eredményt hoznak. Néha ütik egymást. Én kicsúfoltam egy majdnem bizonyosan rossz módszert. Illetve kettőt.
Szóval:
A társkeresés művészete.

Párhuzam: hogyan fessünk jó festményt?

Ez ugyebár a férfi-nő pár/társkeresési sémákra és társadalmi dinamikára általában vonatkoztatható kérdéskör (meg azon túlra is).
Úgy vélem itt olyan, hogy "jár" meg, hogy "elégedjen meg" nem létezik. Ez, úgy ahogy az ember világában (sőt általában az élővilágban) gyakorlatilag minden, egy verseny / harc.
Avagy helló Darwin és evolúció.
Ahogy írod mindenki jobbat akar, avagy a lehető legjobbat. Na most ezt aztán vagy meg tudja magának szerezni, vagy nem.
Különösen nálunk emberi lényeknél, a másik nem számára értékes és keresett fizikai jellemzőket mint kor, testalkat, kondíció, szexuális potencia, esztétika avagy azok hiányát lehet kiegészíteni sőt kompenzálni további, kifejezetten a civilizáció által kreált egyéb adottságokkal mint műveltség, szellemesség, jó természet, kiemelkedő anyagi és materiális javak illetve társadalmi presztízs. Tehát mondjuk egy profán, sztereotip de teljesen reális és valós példával élve, egy ronda öreg férfinak is lehet szép fiatal nő a párja (vanília és BDSM kapcsolatban is), lásd a Vajna párost például. Na most lehet itt azt mondani, hogy persze de az így nem valós, nem számít, mert csak érdekből történik, de én megkérdőjelezném, hogy mennyivel kevésbé igazi és számít kevésbé, mint mondjuk az, és itt megint profán, sarkított sztereotípia jön, tehát az, ha egy nő egy két méteres fekete afrikait választ párnak, aki egy lóval versenyezhetne bizonyos testi adottságai terén.
A párválasztásnál alapvetően mindig alapvető vezérlő erő az érdek, tehát valamiféle kvalitásokat keresünk a másikban, melyek a mi érdekünket, boldogságunkat, boldogulásunkat szolgálják, a kérdés csak az, hogy kinek mi a fontos avagy fontosabb és ki mennyire kompromisszum kész vagy inkább ambiciózus. Ugye minél tökéletesebb partnert/párt keresünk, annál tovább tart a keresés, annál nagyobb erőfeszítést is igényel és annál nagyobb a kudarc esélye is.

Illő derűvel kell tudomásul venni, hogy hova vagyunk mérhetők, mennyik vagyunk. Nem lelki gyötrődéssel, szomorkodással.
Ettől még lehet kiegyensúlyozottan létezni hinni magunkban, .
Ennyi.

Aki ezt kb. tudja, azt nem éri pókcsípésként, mikor szembesül/szembesítik azzal, hogy nem ő a világ közepe (fontos része/eleme, stb.).
Aki ezt tudja, annak nemigen kellenek a szokásos önsegítő szövegek.
Aki ezt nem tudja, és nem is szembesül vele soha: no, annak is nagyon jó.

Igazságod vagyon.

152ver ha nem tudod elhinni hogy többet érsz mint egy lepkefing, akkor erről senki sem fog tudni meggyőzni. És soha nem fogod elhinni hogy valaki tényleg szeret, önmagadért. Mindig gyötörni fog a kétség hogy mit akar tőled a másik vagy hogy biztosan megcsal... Csak annyira tudsz hinni másban mint saját magadban

A beszélgetésetek olyan mint az érme két oldala :P
Teljesen ellentétesnek tűnik de közben kiegészíti egymást
Szerintem aki nem tekinti magát valamennyire különlegesnek, az talán a másikat se fogja. Ahogy magát nem értékeli sokra, úgy a másikat se fogja talán eléggé értékelni. Hiszen darab darab.
Aki úgy érzi hogy nehéz megtalálnia a megfelelőt, az értékelni is fogja azt akit megtalált. Akkor is ha nehezen
És talán ez nem is a sub, domináns skála két véglete...

https://www.ppk.elte.hu/tanacsado/sos

Akkor most udvariatlan leszek, és elmondom a google barátod helyett, hogy miről szólt az a fejezet Adams barátunk könyvében.
(de mondhatttam volna a Brian élete mind különbözőek vaygtok című jelenetét)

Arról szólt, hogy kibaszott jelentéktelen senkik vagyunk mindnyájan. Névtelen nullák, porszemek. Vannak nagypofájú nulla-senkik, és vannak, akik belenyugszanak. Utóbbiak persze nem nagyon, mert akkor felkötnék magukat, hanem csak egy kicsit.

Ez a rengeteg nem átlagos ember. Az.

Akik elolvassák ezt az (egyébként elég szar) írást, és nem, ők aztán nem.
Pedig de, mondaná a Boborján/Dolák-Saly (szintén névtelen senki, de ő már tudja - egy kicsit)

Most van az a resz amikor valasz helyett betolunk egy megfoghatatlan se fule se farka kommentett s ezzel bolcsek leszunk🙄

Nice😉🤣

A Telepszichopatikus Turbomixer könnyített verziója ez - és azt is nehéz elviselni.

(Douglas Adams egyik ötletmorzsácskája, egy elképzelt, nemlétező gépezet)

Nem ugrunk ki?
Mashogy latjuk...Rohadtul kilog itt sok ember az atlagosbol.
Nem lenyeg h pluszba vagy minuszba. Lehet egyik iranyba sem. De h itt rengeteg nem atlagos ember van az fix.

S nem! Nem akar jobbat senki!
A hozza illot keresi...
Tok mas😀

Mindnyájan különbözőek vagyunk.
(És így nem ugrunk ki az átlagból.)

Furcsának furcsát, mint írtam egy félmondtaban.
Talán túl tömören.

Mindent értek, csak te nem érted, hogy én értem.
Hagyd!
:)

Mi a fasz?
Milyen atlagos?
Az a lenyege h egymasnak nem atlagosak.

Mennyire szep mar ez a mondtad:
“-Dragam! Annyira atlagos vagy h hozzad pont passzolok!
-Igen, vegre talaltam magam melle egy hasonloan atlagosat🤗”

Hee?🤷🏻‍♂️

A blogot é is töröltem.

Még mindig nem érted.
Hagyd.

A másik írásra meg mégsem reagálhattam, hiszen törölve lett. A ködbe vesző ős-ok.

Tudom, kifordítás.
"Én igazából nem is azt gondolom, hanem csak másikat, stb."
Azért az az érzésem, hogy egy kicsit mégis; és ha esetleg te mégsem és semennyire nem (ááá, dehogy, én aztán...), sokan mások meg igen.

Van ugye a kedvenc közmondásom a divatszakmából: akinek nem inge, ne vegye magára.

TE semmit nem értettél az egészből. Ha ezt sikerült az én írásomra reagálni. Jó estét.

Az a baj hogy amit feszegetsz azt úgy hívják önkritika. Na azt 2022-ben ne keresd. Avagy pisztácia kifogyott csokoládé nem is volt... :-) A social-media elhozta a mindig van jobb kánaánt. Nézd meg a világtrendeket megdöbbentő hova elgurult a gyógyszer. Verni kellene a vészharangot de úgy tűnik ez valakinek jó. Az albumomban van egy kép róla... Nem rólam:

https://hu.smpixie.com/bdsm-partner/Andras_77-ferfi-szolga-fejer-szekesfehervar#&gid=1&pid=443454