Apokaliptikus
Dél van, a nap az ég tetején süt (ez nem a János Vitéz lesz), gyalogolok a poros úton, köröttem senki, egy lelket nem láttam már órák óta. Egyébbként lehet hogy vannak, csak én nem érzékelem őket.
A sok vándorlástól meggyötört vagyok, testem fáradt, piszkod és büdös.
Egyszer autózúgásra leszek figyelmes.
Mögöttem jön egy batár.
Ahogy közeledik, lassít, majd megáll. Kinyíllik az ajtaja. Odamegyek, benézek, egy gyönyörű nő űl benne, s invitál, hogy elvisz egy darabon.
Tetszik ez az...
Megjelent:
02. 24. 07:29 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0