Egy bdsm partnerkereső helyen (nem itt), az egyik nő azt kérdezte mindösszesen a bemutatkozó soraiban, hogy "Létezik még igazi FÉRFI?. Megengedem, kissé laza képzettársításként, de egy a rádióban nemrégen reklámokban hallható "kabaréjelenetet" juttatott eszembe. Egy srác meséli, hogy az egyetemen volt egy csoporttársa, aki Budapestnek egy nagyon a város szélén lévő helyén lakott. De nagyon, náluk kiljebb már csak a közig. határt jelző tábla volt. Egyszer, mikor ment haza, elétoppant két jólöltözött, szemmel láthatólag térítő szándékú férfi: Mondd csak, hiszel a világvégében? Hát persze, hogy hiszek, ÉN OTT LAKOM!

Már hogy a fenébe ne létezne igazi FÉRFI! ÉN az vagyok! Biztosan többen is vagyunk, de azért az igen nagyon gáz/ciki, amikor ilyesmit, hm, szóban kell bizonygatni. :-(

Szóval, én egy 48 éves, tapasztalt férfi vagyok, aki pont azzal a szexuális és élettapasztalattal (a kettő azért kéz a kézben jár, szerintem) rendelkezik, amit a bdsm megkíván. Én a szerepjátékokat, a megkötözést, a subbá nevelést, az alázást szeretem, de ennek határai nyilván tágíthatók, szűkíthetők. Persze, a dolgok minden érzelmi oldalával együtt.


Nem keresek senkit.