Feltárom a világnak ki vagy,
Kit rejt a magad köré emelt falad.
Libbenő, drága kasmír köpeny,
Átfordul és cserzett bőr lepel.
Azt mondod nem vagy vadász,
Bár rám nézel, s idézed az éj illatát,
Elmémben hallom lépteid zaját,
Meneküljek?
Maradjak?
Érzem, vágyom ajkad forró sóhaját,
Izmos karod szorítását,
Elvesztem,

Testem kéjesen adja át magát.
Marj belém, tépj szét, éld kéjed!
Csak nézhessem csillogó szemed,
Engedd kérlek!
Azt mondod préda sem vagy,
Mégis messziről érzem véred zamatát,
Gerjed, megfeszül, támadni készül az ösztön,
Könny gyűlik szemembe, csak ne győzzön!
Lelkem hatalma parancsol megálljt,
Látja az űzött valódi arcát.
Mi kívül csak halálra váró étek,
Mögötte ott sírdogál gyermeki éned.
Nagy és erős páncélt húztál magadra,
Kihívón nézel minden űző vadra.
Míg játszod e veszélyes táncot,
Feledni szeretnéd mindazt, mi bántott.
Szítod a tüzet, harsogod, hogy nem fáj,
Elnyomod vele, mit szíved diktál.
Újra és újra, te vagy a kihívó,
Bármit, csak elkerüljön az szó.
Belülről edzed, erősíted magad,
Tudod, hogy úgyis leomlik falad.
Kettő vagy te, mint sok sebesült,
Se vadász, se préda.
Mi..ők...a DÖG.

sub/maso hölgyet keresek tartós nevelésre...