A mindennapokban átlagos nőként élek, intim zónámon belül azért erősen előtörnek "mazoszub" hajlamaim. Egyre jobban és egyre intenzívebben. Hozzátartozik az életemhez, mint a levegő, a víz. Meghalnék nélküle.
Szerencsére nem fenyeget ez a veszély:), hisz Uram drága gondoskodik rólam:)
u.i.: az Uram szerint a beszélt nyelveknél kevés a kategória, ki kellene egészíteni a " cserf" nyelvvel. Azt mondta , hogy azt okvetlen jelöljem be:D ui.: a képeimet az Uram kezeli:)

Drága Urammal vagyunk itt, ( mármint ha majd egyszer csak sikeresen beregel Ő is:)
Kettőnk közül Ő a szavak embere, s versei definiálják legjobban kapcsolatunkat.
Ezek bemásolása kedves feladatom lesz, de kicsit húzom az időt, mert szeretem ha szép csíkos a popóm:)))

A vágy hangulat?
Nem, belső roham
Mely lerohan.
robban
akarja tested
akarja lényed
akarja mind az
egészet
Nem vágy? Érzés?
Nekem kell a kéz
mely simogat,
görcsbe rándul,
a szívembe markol vadul.
Ő kell
Ő
aki az nekem
ki az lett, ki másnak lehet, semmi sem.
Csak nekem.
by SaDom

Vérvörös csíkok testeden
térképet rajzolnak,
Lelkemen égnek, vigaszt nyújtanak.
Sóhajod belém ég,
könnyed új vágyat kér.
Igen
kezem merev, hisz
nyelved puhasága olyan,
mint a gyémánt karcolása,
belém mar, de elandalít.
Minden részed büntetésre vár,
akarod,
ez a vágyam,
tudod.
Nem érdekel a vágyad,
hisz tudod, enyém a lényeg,
de a szenvedés vágya ,
mindkettőnket éltet.
Nem menekülhetsz
enyém vagy egészen
a kötél a korbács a lánc csak eszköz,
a LÉTED
a LÉNYED
a LELKED a lényeg.
És befon a pók,
hálóját lassan szövi,
betakar vele, tested átöleli,
védelmet nyújt
és csak kéjjel vággyal örömmel
közös tudattal gyötör.

by SaDom

Porszem?
Nem, te vagy a tenger homok,
Te vagy a valóság,
a vágy, kiért érdemes
ki feloldoz
ki értelmet ad
kit vágyok
kit mindig látok
ki akar
kit akarnak
ki akarja, hogy uralkodjanak rajta
ki vágyad vágyam
ki féltőn szeret
ki simogat, élvezi létem
ki tudja, érzem
egymásnak rendelt a sors minket
testestől, lelkestől, egyben egészen.

By SaDom

A vágy maga
a szándék maga
a kín maga
az mi bennünk ég,
nem lehet folyton nagy lánggal lobogni
néha kell mint, viharos tenger,
olajos fénnyel elsimulni.
Átlényegülni, egyet akarni.
Nem ölheti meg semmi a
bennünk rángó örömet,
nem fogyhat el a tűz, mely minket éltet.
Léted éltet,létem léted eggyé forrt boldogsága.
Nem múlhat el soha,
két szív együtt dobogó vágya,
még ha fáj is kezem nyoma,
még ha vágyod is érintésem, tudhatod, mind tied,
mert enyém a lényeg
ez éltet,
ez a véged.

by SaDom