Kedves Dominák!

Engedjetek meg egy pár szót.
Szubmisszív a beállítottságom de azért ugyan olyan ember vagyok mint bárki más, ugyanolyan érző lény, egy egész kicsivel se rosszabb! Meg van az érzékenységem a szépre a jóra, szeretem az embereket, a fákat, az eget, érzékelem a finom rezdüléseket, a hangsúlyokat. Jólelkű vagyok és megbocsájtó, érzékeny, és intelligens.

Szeretem ha a Nő uralkodik felettem, testileg, lelkileg. Szeretem ha a fizikai fájdalmat okoz, megaláz persze mindezt JÁTÉK-ból de azon kívül mégis szeressen.:) Kedvelem a klaszikus femdomos játékokat de egy párkapcsolatban is szeretem ha a nő irányít.

Kezdő vagyok ebben a világba nincs sok tapasztalatom de régóta vonz. Egész pontosan, a női dominancia az amire vágyom, amit szeretnék megélni, ezt keresem ezen az oldalon.

Fájdalom vagy gyönyör? Kín vagy kéj? Talán nagyon vékony határ választja el a kettőt, talán van egy pont, vagy vékony vonal ahol kettő ugyanaz!
Olyan domináns nőt keresek aki oda vezetne engem!
Izgat ha fizikai fájdalmat okozol de a lényeg, hogy lelkileg uralkodj felettem.

Azt gondolom egy ilyen kapcsolat különös bizalmat igényel mind két fél részéről. Alázat, tisztelet, odaadás, bizalom, talán a legfontosabb kulcs szavak.

Társat keresek elsősorban de szívesen beszélgetek, barátkozok bárkivel vágyakról tapasztalatokról. Élénk a fantáziám és sok minden izgat de a legjobban talán azt szeretném, ha együtt keresnénk meg a határaim/határainkat!

Talán túl sokat nem érdemes írni ide, az igazi megismerés úgyis személyes dolog.



Köszönöm,hogy elolvastad!

"Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem."