Komáromi János: Körbefon

körbefon
bokát és csuklót
selymen feszül
a kötél

mozdulnál
tested megfeszül
de minden hiába
rabom lettél

érintésemre
felparázslik
fénylõn felizzik
bõröd alatt a vágy

jönnél közelebb
simulnál hozzám
de még nem lehet
még az kell, hogy várj

még nem
kívánsz eléggé
még nem
reszket a tested
még nem hívsz
hangtalan sóvárgással
még nem vagyok
elég kegyetlen


............................................................


Izgatott volt. Vagyis izgult is. 20 perce volt még. Felkészült. De fel lehet készülni "erre" teljesen? Ha teljesen felkészült miért izgult?
A ruhája kikészítve. Arra várt, hogy felvegye. Kicsi fekete tanga, fekete fűző, fekete combfix, fekete tűsarkú, fekete csipke kesztyű.
A haját leengedte, lágyan omlott a vállaira, a háta közepéig. Belenézett a tükörbe. Elszállt az izgulás. Érezte, hogy nő, hogy uralkodni vágyik és tudta, Akit vár, "ezt" értékelni fogja. Tudta, hogy Aki az ajtó mögött áll, csendben fogja kiszolgálni, teljesíti minden parancsát és kívánságát. Az egyre szaporodó szuszogást és nyöszörgést akarta hallani. Arra vágyott, hogy a férfi akarja letépni magáról a kötelet, annyira akarjon hozzáérni. Nem, most nem fogja bekötni a szemét. Minden pillanatot őrizzen meg magában.
Kinyitotta az ajtót, köszöntek. A férfi vágyakozva nézett volna rá, de inkább lehajtotta a fejét. Hangtalanul levetkőzött és letérdelt a nő lábai elé.
Végighúzta a kötelet a férfi hátán, felhelyezte a nyakörvet és a pórázt. Lazán fogva ezt, végigsétált az előszobán, nyomában a férfival.
A férfi négykézláb csak az imádott bokákat látta, ahogy nőiesen mozogtak előtte. A fejét nem merte felemelni, tudta, hogy a válasz kegyetlen tud lenni. Próbálta tartani magát. Várta az aznapi próbatételeket és bízott benne, hogy talán végre kap egy kis simogatást is. Még mindig hitt benne. De egy pofon vagy egy köpés is jutalomnak számított tőle...