==============================
ELSŐ RÁÉBREDÉSEM TINIKOROMBAN

Egy bányatónál éppen mellettem napozott, és beszédbe elegyedtünk.
Estefelé aztán úgy adódott, hogy játékból - vagy mert pimaszkodtam valamit - letepert a földre, lebunyózott. Imádom amikor egy lány tud "erős" lenni... azt hiszem úgy igazából erre akkor, vele jöttem rá. Ahogy ott összetalálkozott a tekintetünk, ő is megérezte ezt rajtam egyből, - és ő is imádta, hogy játékból hatalma van felettem! Leszorított a földre és nem eresztett. (És nem csak játékból: volt egy nagy, vad kutyája, még az is ott morgott rám, ha ellenállni próbáltam. jujjjj)

Csak néhány órányit ismertem, amíg ott voltunk. Aztán este mindenki hazament, - ki balra, ki jobbra - és soha többé nem láttam. Óh, bárcsak kértem volna, hogy vigyen haza magával. a kutyája helyett...

=================================
ARC POETICA

Van egy sajátságos szépsége annak, ha a másik felé való fizikai kiszolgáltatottságnak erotikus töltése is van.
Tudod - és tudja - hogy enélkül is összetartoztok, ebben az értelemben már rég feladtad a függetlenségedet... tehát NEM az a lényegi különbség, hogy kevésbé vagy "szabad", mint egy "normál" kapcsolatban... - de azért más az, hogy kézzelfogható valóságában is átéled, és erre az az erotikus izgalom rávezet - majdnem olyan intenzívvé teszi a kapcsolatot, mintha minden este, vagy bármikor kész lennél meghalni is érte.

És nem általa: _érte_ halsz meg - képletesen, - miközben a másik is érti a vágyaidat, és segít átélni... És ez benne a legszebb.



===================================
EGY MAGÁN ÜZENETEM EGY KÉRDÉSRE VÁLASZUL:

<< Valóban talpmasszőr vagy és nem valami már bocsánat de perverz alak? >>

Szia
Egy kicsit mindkettő vagyok: talpmasszőr is, meg "bocsánatdeperverzalak" is a magam módján. Dehát a kettö talán kizárja egymást? Hiszen ez két külön kérdés!!!

ELSŐ KÉRDÉS:
Amikor masszírozni tanultam, még nem volt akkora konkurrencia a természetgyógyász "piacon" - egyszerűbb lett volna levizsgázni is belőle. na hagyjuk. Azóta csakis barátilag szoktam masszírozgatni, kedvtelésből. Akkor most én talpmasszőr vagyok? hát,...egy piiiciiit.

MÁSODIK KÉRDÉS:
Azt mondják, csak az perverz amit igazán élvez is az ember. Nos igen, vannak, akik nem bánnak egy kis "extrémebb" erotikus jellegű kényeztetést, (SZEXMENTESEN, hiszen köszönik, azt megoldják netes ismerkedés nélkül is, nyílván), - olyant, amit otthon esetleg nem kapnak meg, de azért a fantáziájukat nem hagyja nyugodni. Aféle izgalmas, ártalmatlan "felnőtt" játékokat. És igen, engem ez izgalomba hoz. Akkor én most perverz vagyok...?

Ha őszintén betegesnek és visszataszítónak tartod az ilyesmit, akkor bocsánat, hogy zavartam, - biztos nem téged kereslek.



===================================
TOVÁBBI ŐSZINTE PILLANATAIM:


Nnnna kösz hogy jössz. Igen, olyan extrém vágyaim vannak, amikről otthon hallani sem akarnak. Szar ügy, tudom, de most már akkor eszerint kell berendezkednem. Egyéb kötekedős kérdés?

= = = = =

És mekkora fádalmakat tűr el egy nő önként a szerelméért: amikor gyereket szül neki!? Pedig az komoly, nem egy ártatlan erotikus játék... mégse botránkoztat meg senkit ezzel.

= = = = =

Sokan mondják egy szép nő láttán, hogy "Majd meghalok érte", meg "Bármit megtennék" érte, "kiskutya lennék a kedvéért". stb.. Pedig ha tudnák, mennyire nem is értik a kifejezés igazi mélységeit! Aki az én bizalmamat megnyeri rá, annak valóban szó szerint bármit megtennék, és velem bármit megtehet.
Nem vonz se a brutalitás, se a fájdalom - a vér egyenesen taszít. Életemben egyetlen egyszer mégis hagytam magam még megkorbácsolni is. Na jó, annyira nem volt az se brutális (egy 9-ágú kis kézi bőrkorbács volt, még a nyoma se maradt meg másnapig) csak nagyon csípett.
Féltem is - de az ő kedvéért legyőztem a félelmemet. Valójában akkor egy kicsit hős voltam inkább. neki pedig, istenem, mennnyire, de mennyire ragyogott a szeme.

= = = = =

>Miért ezt a megalázó nevet választottad magadnak?
>Minden rendben van az önértékeléseddel?

Pszichológus nénihez van szerencsém?
Nem, Drága, a vágyaimat nem katalógusból választottam magamnak, -
amiután rájöttem, hogy milyen szerencsétlen vagyok és engem mindenki utál...

de azért köszönöm hogy aggódsz értem...

= = = = =

>Szia >Látom te sem vagy 100-as
>Lenne egy kérdésem,mi jó ebben a talpnyalásban?
>Tegnap egy másik oldalon volt egy hasonló fétisekkel rendelkező pasi,ő nem akart nyilatkozni,így megkérdezlek téged
>Előre is köszike


Meg szokták kérdezni azt is, nem büdösek-e a lábak.
Nos, semmivel nem büdösebbek, mint puncik.

Mindenki mindent nyal, - kérdem én, akkor meg mi a baj pont a talpnyalással?

A nőkkel az a baj, hogy néha még a saját erogén zónáikat sem ismerik - meg hogy nem tudják, mi jó nekik, úgy kell megtanítani őket. Ajánlom, egyszer nyalasd te is a talpaidat egy erre specialistával. Rá fogsz jönni, nem is olyan utolsó érzés... Talán még izgalmasnak is találod majd. És akkor onnantól rájössz, hogy ebben sincs semmi "furcsább" meg "perverzebb" mondjuk annál, hogy neked meg romantikus gyertyafényes vacsi nélkül nincs hangulatod a szexhez.


Éééérted. aki a hatalmas didikre indul be, azt miért nem baszogatják annyit? Mert a holliwoodi filmekben az a normális?

Ízlések és pofonok. Ennyi.



===================================

Találni szeretnék egy lányt, akinek legalább annyira világa a lábfétis (és ha még a BDSM is az már maga az álom) hogy erre egy különleges, titkos barátságot lehet építeni. Aki nem csak "kíváncsiskodik" vagy viccelődik ezzel, aztán kínosan lezárja a témát (mint a legtöbben így vannak ezzel). Legyen budapesti, vagy gyakran járjon Budapesten. Komoly hozzáállású legyen, és nem baj ha nem független.

A terv egyszerű: megismerkedek az illetővel, tisztázzuk a feltételeket, aztán adok neki egy telefonszámot, amin elérhet bármikor, amikor neki alkalmas. Ha vannak igényei, én is nyitott leszek rá, ha kialakul más is, az csak jó - de már egy "házhoz járó talpnyaló-szolgálat" tökéletes lenne. A kedves "megrendelőnek", ha nem akar, akkorra már személyesen akár hozzám se kellene szólnia, csak int, ha kezdhetem a talpkényeztetést. (Vagy amit óhajt)

Elvárásaim, feltételeim nincsenek, - lássuk be, nem is célszerű, hogy legyenek. Ha az illető eközben éli a saját életét, természetesen mi mást tehetnék, mint hogy ezt elfogadjam.