Künn,
éjnek sötétjén,
egy űzött vad bújkál,
vonszolva terhét...
Terhét: a bűnt...!
Isten a tanúm,
hogy amíg csak él,
űzöm, hajszolom őt...
Űzöm, hajszolom én...!
Cinkosa bár
minden árny,
nem rejtőzhet már soká,
mert mindaz, ki így él,
bűnhődik végül,
útjuk nincs tovább!...
Rájuk az vár,
mi Luciferre várt,
a tűz,
a láng!

csak vagyok