Még egy kis hozzámvaló:
A semmitmondó egysorosak nem igazán tartják fogva sokáig az érdeklődésem. HA van miről akkor érdemes beszélgetni. Alapvetően multitaszk vagyok - értsd: nem egysíku. Ha csak a bdsm-ről akarsz cseverészni, kerülj el. Nem ez az ami elvarázsol. Ha velem kezdesz mint domináns figyelj jól. Rám. Mert hamar bebizonyosodik mégsem TE viseled a nadrágot.

Azért mert online-nak mutat a rendszer, az nem azt jelenti hogy tágrakerekített szemekkel a monitort bámulom. :P
Türelem a legfőbb erény, még a domináns, uralkodásra született lények esetében is! :P

Update 2011.12.02.:
Szabad préda, igen.
Dohányzom, és senki kedvéért nem hagyok fel e szenvedéllyel.
Keresek. Domináns, switch pasit. Ebben a sorrendben. :)
Legyél szenvedélyes, érts a nyelvemen. ;)

Életem része a BDSM. Nem hobbi, nem egy betegség melyből ki lehet gyógyulni. Fűszer, eszencia, mely édessé teszi az életet. Olyan mint a só.
S hogy én milyen vagyok?
Állandóan változó. Kétismeretlenes egyenlet. Türelmetlen, mindent egyszerre és azonnal akaró. Maximalista, és kritikus. Kíméletlenül nyers, és őszinte. Mosolygósan odamondó. Részletekbe menően aprólékos. Megfigyelő, szemlélődő. Másképp látó és másként gondolkodó.

Nyúl, ki a bokrok alján lapulva remeg. Rejtőzik, mert tudja hogy a vadász bárhonnan bármikor lecsaphat rá. Nyúl, ki aztán nekiiramodik, s nem elfutni akar, hanem felkelteni a vadász figyelmét. Nyúl, ki éppúgy élvezi a vadász miatti félelmet, ahogyan a vadász a cserkelést. Vagy csikó, aki az előszőr ráadott kantárnak nekifeszülve próbálgatja erejét. S nem szabadulni akar, csak a határokat feszegeti, keresi. Mindezt azért, hogy megtalálva azokat, néha nap, mikor a gyeplő lazul, a maga és a gazda örömére újra, és újra át-, és átlépje, ugorja.
De a tükör másik oldalán ott lapít a vadász is. Rejtekéből csak akkor bújik elő, mikor arra érdemes préda kerül a látóterébe. De nem ront rá azonmód. Előszőr csak megfigyeli. Távolról szemléli, kiismeri, követi. S mikor a zsákmány megmutatta, láttatni engedte, bebizonyította, hogy nem csak egy délibáb, a vadász nekiiramodik, és élvezettel veti magát a nyomába. S nem ölni vágyik, csak megkapni a prédától azt ami el nem vehető.
Az odaadást.

-

Ha sub vagy ezt tartsd szemelőtt, ha velem kezdesz:
- ne a földön csússz hogy észrevegyelek, hanem akkor hajts fejet, amikor az érzés elér..
- ne a talpam akard nyalni, inkább simító kezem alá kéretőzz..
- s ne akarj meghódítani.

VˇˇˇˇV
Hűvös ölelés.
Kéj mámorába húz
a Vámpír csókja.
VˇˇˇˇV

Ákos: Hello, hello

Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hiszen minden bűnöm megbocsátható...

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok.


╔═╦══╦╦╗╔═╦╦╗
║╚╣║║║║║║═╣║║
╠╗║║║║║╚╣═╬╗║
╚═╩╩╩╩╩═╩═╩═╝


Neked mondjam?

Neked mondjam ? hisz' tudod
szemeddel ölelsz
csillogó, nevető fénnyel
átkarolsz...

Neked mondjam ? hisz' tudod
hangod simogatva járja szívem,
mint az őszi szél
az aranyló levelek között...

Neked mondjam ? hisz' tudod
felkorbácsoltad vérem
elég volt egy érintés tőled
s rabod lettem örökre...

Neked mondjam? hisz' tudod
ha kezem kezedbe tenném
hazudni többé nem mernék,
szerelmes vagyok ! , már' tudod
(Maszong József)