Húsz év körüli (nagykorú!) lányt nevelnék. Megfelelő eszközökkel diszkréten. Szerepjátékokat rendszeresen és változatosan játszanék. Apa - lánya. Neveletlen kislány. Tanítóbácsi. Szeretem, ha van kellő fantázia az emberekben, viszont a nagyon durva dolgokat nem bírom. A legizgalmasabb pillanat, amikor nem tudod, h. mi következik, lesújt a korbács, v. szájon csókollak.

●A lepke és villanó pillangók:
Lehetett érezni a párhuzamot és mind képileg, mind metaforikusan, érett gondolatot tükrözött. Nem elhanyagolható, hogy nagyon szép volt.
A láb, szimbolikája a Földdel - élettel való kapcsolatunknak, ami szintén éreztette a kiszolgáltatottság mértékét. Gondolok arra, mikor el kell rejteni Krisztát, mert holnap jön Bálint gazda, és az esetlen fehér combokra fókuszálva részesei lehetünk, hogyan viszik az erdő mélyére az útszéli lányokat. Ez igazán értelmes megközelítés volt, mert hihetjük, hogy megért erre az érzésre a cselekmény. Van viszonyítási alapunk a film elejéhez képest, amikor egészséges, jól feszülő izmokat láthattunk a Földanyával kielégítő kapcsolatban álló egyedek tulajdonában. A csajok elábrándoztak, ú bárcsak nekem is ilyen virgácsaim lennének, aztán mikor Kriszta állva kényszerült pisilni azt gondolták, jó nekünk a narancsbőrös hátsó is.
A dokumentumjelleg szintén egy „gyere néző szereplőnek” fogás, igen jól sült el, pláne, hogy később tanúi lehettünk, mi lett a szépasszonyból.

●Liturgia:
A szentmise, mint tudjuk a gyakorlatban egy unalmas sportág. Általában öreg nénik űzik. Itt a párhuzam, hogy előbb-utóbb mindenki meghal. Felidéződik bennünk a fenyegetettség érzete, úgyis a pokolra jutsz, kivéve, ha dobsz a perselybe. A metafora emígy már értelmezhetővé válik, gondoljunk csak az - Én vagyok a te Urad Istened, én adom az ételt: testet, az italt (spermát): lelket.

Először én is bizalmatlan voltam. Miután néhányszor átrágtam magam, elölről-hátulról, felébredt bennem a gondolat, mi van, ha én egymagam-vetítettem rá negatív érzelmeimmel eltorzítva, az objektivitást megkerülve mindazt a dolgot, amit az imént leírtam. Jobb esetben ez így történik, na ettől lesz film a film. Az alkotónak sikerült engem összezavarnia, beleejtett a saját csapdámba. Ez szép munka volt!

Írta: Borsika de Citromfü


szept.3: "Kicsit viccesek ezek a lakótelepi "kínzó-kamrák".