Imádom a bőr,lakk,latex holmikat.Legfőképp a csizmákat,legyen az egyszerű bakancs vagy a legvadítóbb magas sarkú.Amúgy igénylem a 'meghitt' pillanatokban az irányítást.Ha kialakul a megfelelő bizalom akár kiélheted rajtam enyhe szado hajlamodat is.Ha esetleg még tovább mélyülne a kapcsolat akkor tán,.Tele vagyok ellentmondásokkal;valamikor nagyon gyengének és kívülállónak érzem magam és szorongok.illetve van,amikor úgy érzem enyém a világ,bár ez ritka.Alapjáraton csöndes,elmélkedő típus vagyok félénk és gátlásos.De próbálok őszinte lenni magammal és a környezetemmel.
Itt szívesen ismerkedek bárkivel,bármiről levelezhetünk.

Köszönöm!

part one;
Szeretek őszintén nevetni szellemes,valóban vicces történeteken.Morbid,de leginkább degenerált dolgokat megvetem és azokat is akik ezekkel azonosulva,röhögnek és viccesnek tartják.

part two;
Cserhát,Börzsöny,Dunakanyar a világ legszebb vidékei!:)

part trhee;
Olyan könyveket,szerzőket szeretek akik valami pluszt adnak az olvasónak,a világnak(életre valót és nem csak egy "bulvárélményt")
Utoljára ez volt meg; Pilinszky János:Zárójelben

part four;
Zene!Széles a skála;igényes lágy zenétől a nyers önkifejező hitelesig minden jöhet! Blues,Rock,Jazz,Soul,Bossa Nova,Folk,Klasszikus,stb.


part five;Jöhetne már egy angyal,..egyre nehezebb!

Pilinszky János;Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.


Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.