Érző lélek vagyok. Érzések.bennünk vannak,
velünk élnek..velünk vannak éjjel s nappal és elgondolkoztatnak minket, mert szükségünk van rá.
Az ember érző lény egy csodálatos organizmus
ami az évek folyamán hatalmassá nőtte ki magát ,
de nem elég hatalmassá. Érdekes az emberi
természet. Mielőtt megakarsz ismerni valakit, mindent elkövetsz annak érdekében,
hogy felkeltsd az érdeklődését.
Megteszel mindent mert hajt a kíváncsiság.
Mikor elérted a célod és megismerted azt,
akit eddig ismeretlenként tartottál
számon,már nem is olyan fontos a számodra.
Alábbhagy az érdeklődésed a már megismert
személy iránt. Vajon mit rontottunk el? és ki rontotta el, és mikor? és mi változott meg egy pillanat alatt?
Ezeket a kérdéseket teszed fel magadnak és közben keresed a választ amit nem találsz meg mert sajnos semmi jelét nem adta a másik hogy megtudd mért?
Veled elhitette hogy minden rendben van közben
pedig nem így volt, de te érezted hogy valami
nincs rendben. Sajnos az ember egész életében
hajszolja a BOLDOGSÁGOT amit vagy megtalál
vagy nem,csak közben vannak zsákutcák ahova
betérünk, és rájövünk hogy csak játszanak az
érzelmeinkkel. Próbáld leküzdeni és feldolgozni ,
hogy csak játszottak veled,nagyon nehéz hiszen az ember érző lény. Próbálunk valamibe kapaszkodni
és ezért hiszünk el majdnem mindent annak
az embernek, akiről azt hittük a helyes utat mutatja s
közben zsákutcába vezetett minket.
Megfordulunk és kijövünk az utcából, de a
sebek amiket ejtettek rajtunk megmaradnak,
mert sebek nélkül ezt nem ússzuk meg. A szerelem fájdalommal is jár ha megnyitod a szíved,
de ha meg sem nyitod az még nagyobb fájdalom.

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. (Ernest Hemingway)