Nehéz igazán megfogalmazni, miért is vagyok még mindig ezen az oldalon. Talán még mindig hiszek a csodákban. Legalábbis adok egy esélyt, hogy velem történjen meg.
Submisszívként regisztráltam, bár őszintén szólva, egyre kevésbé érzem magaménak ezt a kategóriát. Azonban még mindig ez az a kategória, amibe leginkább bele tudom magam pakolni.
Alapvetően egy domináns FÉRFIt keresek, aki nem a kisebbségi komplexusát akarja levezetni rajtam, hanem az alaptermészetének része a dominancia. Számára nem egy felvehető szerep, hanem a lénye része.
Olyan férfit, akit nem az érdekel, hogy mi volt a legkeményebb büntetésem. Hisz nem a fizikai megpróbáltatás a legnagyobb fájdalom. Olykor sokkal elviselhetetlenebb egy ki nem mondott szó vagy akár egy tekintet. Az a tudat, hogy a FÉRFInak csalódást okoztam.
Subként nem az a vágyam, hogy megkötözzenek, csipeszeket tegyenek rám, megalázzanak, vagy csíkosra verjenek. Csak egyetlen vágyam van. Azt a domináns férfit, akit elfogadok magam fölött, boldoggá tegyem. Ha ahhoz az kell, hogy az ágyhoz kössön, akkor számomra az lesz a legnagyobb élvezet.

A birtoklás vágya (...) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében. /Friedrich Nietzsche/