Nyuszi ül a fűben, milyen igaz, és találó lenne ez a kezdés.
Mit is írhatnék magamról...
Amit mások mondanának rólam, vagy amilyenek én érzem magam? Mert a kettő nem feltétlen párhuzamos egymással. Bármit is írnék adott esetben, nem biztos, hogy megállná a helyét.
Mindenkihez másképp viszonyulok, sokszor tükörként működök. A szélsőségek nem állnak távol tőlem, szeretem a spontán dolgokat, vagy egy megoldhatatlan feladatot kikezdeni. Van amikor le szeretném hozni a csillagokat, és akad amikor tűzként égetek. Könnyen ismerkedek, hamar megtalálom a közös hangot, amit mint pók a hálóját szeretek összekuszálni. Nem szeretem a felszínes, semmit mondó beszegetéseket, megerőltetőnek érzem a jópofizást.
Zargat ez az online világ, az ilyen, és ehhez hasonló bemutatkozások, ami mint egy ördögi kör mindig kezdődik elölről. Furcsának találom, hogy hamarabb beszélünk belsőnkről, mint hogy egymás szemébe néznénk, esetleg kezet fognánk. Biztonsági öv bekapcsolva, az eredmény magáért beszél.

"Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!"
/Einstein/