SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál
- Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elmúltam 18 éves és a rám vonatkozó törvények szerint jogom van szexuális tartalmú oldalak megtekintéséhez.
- Elfogadom, hogy az oldal tartalma erősen szexuális jellegű. Az oldalra való belépéssel kijelentem, hogy a szado-mazoval, a fétissel vagy egyéb szexualitással kapcsolatos képek, írások és egyéb dolgok nem ütköznek elveimbe, nem zaklatnak fel.
- Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elolvastam a Felhasználási szabályokat és feltételeket. Felhasználási szabályok és feltételek
- Amennyiben közvetlenül valamelyik belső oldalt nyitom meg, tudomásul veszem, hogy közvetve elfogadtam a fenti szabályokat.
Miert ne tehetné? Én is csinlatam ezt rengetegszer...
De megérthető, hogy ez a másiknak nem tetszik.
Egyben hibázott, irhatott volna egy sms-t legalább, vagy felhívhatott volna.
Igen, már teljesen túlléptem.
Tőle jött egy bocsánatkérő levél, amiben részletes magyarázatot ígért. És azóta is síri csend.
Voltak újabb negatív tapasztalataim...
De pozitívak is ;-)
Ezt már szinte el is felejtettem .........
Szerintem mindannyiunknak vannak hasonló élményei. Ha tudnád, nekem is hány álmatlan éjszakám telt el a töprengéssel, mit ronthattam el, hogy így „büntet” az addig kedves, rokonszenves ember.
Én is csak azt tudom mondani, nincs mit tenni, túl kell lépni, még ha nem is könnyű.
És nem agyalgatni, úgysem tudod kitalálni, mi történt. (Anabelle ötlete azért meggondolandó.:D)
Az illető pedig önmagát minősíti a viselkedésével.
Úgy tűnik, a neten mindenki könnyebben bánik az adott szóval, mintha nem igazi, hús-vér emberek lennénk, mintha nem lenne szükséges értesíteni bennünket, ha mondjuk változott valami. Virtuális világ, virtuális emberek... Ez van.
(Azért az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, szerencsére még mindig a normálisan gondolkodó és viselkedő emberek vannak többségben, - persze attól még rendesen összegyűjthetjük a többiektől kapott sebeket.)
szerintem próbáld elfelejteni, épp annyit ér az illető mint a szava... semmit.
Nem biztos, hogy igaz, vagy igazabb, mint bármi más,
de megérdemli, hogy addig nevessünk rajta, amíg elő nem áll a magyarázattal. :-D
De ha az is kamusnak meg hülyeségnek tűnik, vagy ilyesmi,
akkor is érdemes ezt megtartani. Hm?
(Csak viccelni akartam, hogy feldobjalak vele, ha nem jött be, mert szomorú vagy, akkor bocsi)
Van akivel csak álmodozni lehet... végül is
"az álmok mindig szépek ha teljesülnek ha nem"
(copyright by Lizi :)
Köszönöm ezeket a nézőpontokat.
Megszívlelem :-)
Wlaknak igaza van, nem átverés. Menekülés Önmaga elől, vagy ez a viselkedés pontosan Önmaga! Kényelmetlen helyzet!
Sajnos te láttad kárát! Még időben! Később csak rosszabb lenne.
Egy itt regisztrált ifjú dommal heves levelezésbe bocsátkoztam.
Az elejétől nyitott könyv volt, azonnal megadta a valódi nevét, hol lakik, dolgozik, minden programjáról részletesen beszámolt.
Sok óra chatelés, rakat email, számolatlan napi telefonok és két fantasztikus dumcsis randi.
Folyamatosan kifejezte, hogy mennyire örül, hogy rám talált végre. És végre megvalósíthatja a vágyait. Hosszú távú terveket szövögetett és állandóan fantáziált, mert olyen hihetetlen hatással vagyok rá.
Ezek után úgy döntöttünk, hogy a tettek mezejére lépünk.
Lefixáltuk a harmadik randit, amit már annyira várt, hogy végre beválthassa, mindazt, amiről addig beszélt, hiszen neki állítólag nagy tapasztalatai vannak és eszközei.
Este elköszön, hogy Jó éjt kedvesem! Holnap végre látlak…bla.bla.bla…
És másnap a randin nem jelenik meg.
Attól kezdve nem veszi fel a telefonjait (céges és magán).
Hagytam üzenetet a 3 email címén és a két mobilon, semmi reakció…..
És azóta is néma csend.
Tegnap ide belépett.
A reglapján az szerepel, hogy csak az jelentkezzen nála, aki komolyan gondolja, mert ő valódi partnert keres, és neki a személyes kontaktus kell.
És állandóan fújjolt, hogy itt a sub lányok mind kamusak.
És hogy „nem fogod megbánni”. Hát én megbántam!
Nem az zavar, hogy meggondolta magát. Mert van ilyen. Bár furcsa, hogy a hatalmas lelkesedés folyamatos volt. Nem volt rá szükség, lehetett volna őszinte is.
Én is őszinte és nyílt ember vagyok.
Plusz toleráns, elfogadó és türelmes.
A problémám az, hogy nem mer a szemembe nézni. Nem meri elmondani, hogy bocs, meggondoltam magam. Arra nem képes, hogy felnőttként vállalja a saját döntését.
Szerintetek mi volt ez?
Egy hibát elkövettem. Figyelmen kívül hagytam azt, hogy valaki a szavazatoknál, azt írta róla, hogy nem volt képes eljönni a randira.
Így ezek után én is kénytelen voltan lepontozni, és beírni.
Többet nem tehetek.
Tovább lépek.
De a véleményetek nagyon érdekelne a történtekről!