kiküldetésben - 6.

KIKÜLDETÉSBEN – 6 (életem átalakulása)

… eljött a vasárnap este, összepakoltunk, visszanéztünk az immár sokkal gondozottabb kertbe, egészen civil módon éreztem magam, de zacskómon ott feszült a lakat, annak kulcsa pedig újdonsült uram táskájában…

Beszálltunk kis furgonba, én persze hátra, a raktérbe kerültem, csak az előre néző ablakon láttam ki, a puszta lemezen ültem táskáink társaságában. Útközben uram monológját hallgattam.

- hétfőn rendesen megjelensz munkahelyünkön, úgy viselkedsz, mintha semmi sem történt volna, azt mondod, otthon pihentél a hét végén, ha kérdezik.

- napközben egyszer együtt megyünk ki a wc-re, gyorsan ellenőrzöm lakatod, te cuppantasz egyet a farkamra és folytatjuk a munkanapot.
- este feljössz hozzám, beszélgetünk…
- megértetted? – csattant fel a hangja

Persze, igen, most kezdett számomra igazán valósággá válni, hogy új életet kell kezdenem, parancsolóm van, engedelmeskednem kell. Félelemmel töltött el…. nem tudtam, hogyan működhet ez a gyakorlatban. Közben az autó rázkódott, kanyarokban és fékezésekkor csúszkáltam a lemezen.
Lakásomon kitett, kajánul búcsút intett, majd elhajtott a furgonnal. Hazamenve először is megszemléltem bőrömet, nem láthatóak-e ütésnyomok, lemostam a festéket magamról, lezuhanyoztam és lehuppantam a fotelba. Minden rendben volt, de a zacskómon lévő lakat szorított, másrészt belső félelem töltött el a jövővel kapcsolatban. Könnyű vacsora után nyugtalan álomba merültem sokszor felébredve és helyezgetve a lábam között lévő felmelegedett lakatot.

Másnap vegyes érzelmekkel mentem munkába, urammá vált kollégámat nem láttam, nekifogtam megszokott tevékenységeimnek, monoton módon végeztem megszokott munkámat. Jóval 10 óra után újdonsült uram benézett a szobámba, intett és én követtem a wc-re, ahol gondosan megnézte a lakatom, gyors puszit adtam farkára, miközben rettegtem, valaki meglát minket.

- jól vagy? minden rendben? – kérdezte és láthatólag élvezte a helyzetet, zavaromat
- igen – feleltem kissé rekedten - minden rendben – és nagyot nyeltem, bár torkom száraz volt
- akkor este nálam! – mondta és jelentőségteljesen rám nézett
- igen – mondtam ismét, megadóan, szemlesütve

Ezzel gyorsan, feltűnést nem keltve távoztunk dolgunkra. A munkaidő végén elfogott a kísértés, hogy hazamegyek, de végül is nem mertem, féltem a botránytól, így uram lakása felé vettem az irányt. A címet tudtam, bár még sosem jártam ott, hamar megtaláltam a házat, felcsörgettem, nyílt a kapu, megkerestem az emeletet és a lakást. Szívdobogva csöngettem és léptem be.

Uram trikóban és rövid sportnadrágban várt, becsukva az ajtót, nyomban lenyomta fejem és megcsókoltatta farkát. Ezután le kellett vetkőznöm, lezuhanyoznom, és a szobaajtó előtt térdelve várakoznom. Uram hamarosan megjelent, kezemre és lábamra egy felegyenesedést éppen engedő lánccal ellátott bilincset, nyakamba nyakörvet rakott.

- ez lesz az itteni szerelésed! – közölte – gyere, ülj ide – mutatott az íróasztala mellé a földre és laptopján képeket kezdett mutatni – elsőnek a rólam készített hétvégieket, amik rémülettel töltöttek el, sok-sok meztelen, megláncolt, férfit kényeztető kép… mind rólam!

- Uram – suttogtam – parancsolj velem – sóhajtottam megadóan
- remek! ezt szeretem! folytassuk!
ezzel további képeket mutatott, mind megkötözött, megalázott, megkínzott férfiakat ábrázolt. Félelmetes és egyben izgató volt, megbabonázottan néztem a monitort.
- most rajtunk a sor!
mondta, majd a szoba közepére állított és nyakörvembe kötelet fűzve felhúzott az üres, amúgy a csillárt tartó kampóra. Lábujjhegyem érte a földet, kezem – lábam meg- és összebilincselve, teljesen kiszolgáltatott voltam. Simogatni kezdett, izgatni és így folytatta:
- kérem a mail címedet és jelszavadat!
nyomatékosításul nagyot sózott fenekemre. Emlékezve a hétvégi náspángolásokra gyorsan megmondtam, ő függő helyzetben hagyva odaült a laptophoz és élvezettel olvasgatni kezdte leveleim, minden részletet alaposan tanulmányozva, majd így szólt:

- van itt egy – két nő, akikkel még most szakítasz! Ha te nem, akkor majd én írok nekik! A barátaidnak pedig megírod, hogy mostanában sok a munkád, alig érsz rá, panaszkodsz, meg minden – de engedélyem nélkül senkivel sem találkozhatsz! Érted?

Felfüggesztve csak bólogattam, de magamban szörnyülködtem és félelemmel töltött el a jövő. Látta aggodalmam, odalépett hozzám és azt mondta:

- ne aggódj, én kitöltöm az életed, boldog leszel szolgálatomban! De nem is gondolhatsz másra, csak én vagyok neked!

Ezzel ismét simogatni, kényeztetni kezdett, egyszerre csípte mellbimbómat és simogatta farkamat, a kín és a kéj egyszerre cikázott bennem, majd földre eresztett és így szólt:

- írd meg a leveleket, azután gyere, vacsorázunk!

Fájó szívvel írtam korábbi kedves nőismerőseimnek, hogy én nem is igazán akarom a kapcsolatot, értsék meg, sajnálom, ne is találkozzunk mostanában, barátaimnak pedig, hogy temérdek a munkám, de majd találkozunk pár hónap múlva… pár perc alatt egészen felszámoltam összes meglévő kapcsolatom… teljesen magamra maradtam, véglegesen és mindenben kiszolgáltatva új uram kizárólagos hatalmába kerültem.

Ezután kimentünk a kis konyhába, én már automatikusan lábához telepedtem, megsimogatta fejemet, majd egy földre terített szalvétán rendes vacsorát kaptam. talán könnyebb is volt megláncolva a földről ennem. Mindemellett szinte hálás voltam, hogy nem csak kenyeret és vizet kaptam.

Vacsora után elmosogattam (a tányérok emelgetése persze gond volt a rövid láncon, de végül is készen lett), majd visszamentünk a szobába, uram internetezett, csetezett, én az íróasztala alatt várakoztam, nyakörvemre póráz került, annak vége pedig a radiátorra. Időnként megsimogattam lábát, combját, de a várakozás hosszúra nyúlt.

- mára elég volt, mondta egy idő után, öltözz, menj haza!

leoldotta bilincseim, levette nyakörvem, felöltöztem, az utolsó buszok egyikével hazamentem, gyors zuhany után ágyba bújtam és a zacskómon lévő lakatot hosszasan igazgatva még sokáig meredtem a sötétbe: Egy idegen férfinek testileg – lelkileg mindenben kiszolgáltatva minden kapcsolatom megszakítottam, immár csakis és kizárólag hozzá tartozom, egyik napról a másikra teljesen és immár visszavonhatatlanul megváltozott az életem…