Séta az edőben mm-mel

mm-et itt ismertem meg a pixie-n.Elég régen.Csak akkor még nem mertünk kezdeni egymással semmit;"ekölcsi"aggályaink voltak.Mostanra benőtt a fejünk lágya;ezért vagyunk itt.Itt az erdőn.
mm meztelen;teljesen;mezítláb van.Kicsit teltebb Ő.Jól áll neki.Nekem is.Kettőnk öltözete között annyi a különbség,hogy rajtam van cipő;sportcipő,túracipő,hogy ne okozzon gondot,hogy utolérjem a ladyt,ha menekülőre fogná a dolgot.Egyelőr-mondjuk-nem tud,mivelhogy kötél van a nyakában,s akötél vége a kezemben;de az ördög-a nőstényördög-nem alszik;nem árt,ha az ember résen van,figyel.
A nap szikrázóan süt.Kellemes,hűs déli szél,inkább csak déli szellő fúj.A szellőcske meglobogtatja szőrzetét.Ott.Ott középen,alul.
Egy kicsi magaslaton vagyunk.Senki nem lát fel,s mi sem látunk a kicsi fennsík szélein túl,lefelé,hogy vajon kik vannak ott lenn távol,és vajon mit fognak szólni,ha a szél évődő,egymást szekáló kacagásunk leviszi a mélybe,s talán még azt is meghallják,hogy mm sírni kezd,mikor térdre rogy kegyelemért rimánkodva,mert már nem bírja ennek a könnyű kis nádpálcának az iszonyatosan fájdalmas ütéseit,amint rettentő gyorsan és sűrűn záporoznak masszázsolajjal jó bőven bekent felsőkarjára,combjára,csípőjére,fenekére,vádlijára és még bokájára is.De ne menjünk a dolgok elébe.
Egyelőre csak sétálunk mm-mel a szabálytalan bokrok,fák és rendszertelenül egymást követő csupasz,kopár és gazdagon füves terek között.Terek,területek,kis zugok,területecskék,virágok,vízmosások,csermelyek,nyári virágillat,egy-két röpködő rovar.Békésen sétálunk.Ő megbízik bennem.Ez az ő nagyszerűsége.Beszélgetünk.
-Most jó neked?-kérdi.
-Nekem?Nekem jó-felelem félvállról.-és odafordulok,és Ránézek mosolyogva.-Neked milyen,Szívem?-és kötekedően-játékosan rántok egy erőset hirtelen a bal kezemmel a nyakában lévő kötélen.És elkezdem Őt két kézzel rángatni;a nyakában lévő kötelet két kézzel megragadom,és húzom Őt és rángatom ide-oda.Jobb kézzel elengedem a kötelet,s a pálcát kapom bele.S már csattan is a fenekén.Rám néz.Nem szól.Pedig tudom,hogy ez a pálca nagyon fáj.Elengedem a bal kezemmel is a nyakában lévő kötelet.Jól bemérem a távot.Suhan a pálca.Ugyanoda.mm arca egy kicsit eltorzul,egy kicsit-csak egy egészen kicsit-oldalra és előre hajol fájdalmában.Én jobbra oldalazok,sasszézok,és az emiatt immár szabad prédává váló nagyon kerek tomporocskájára,alulról egy kicsit fölfelé egy hatalmasat-gyakorlatilag teljes erőmből-mérek.Ő lassan mozdulna meg,de én ezután már úgy dolgozom,mint egy motolla:Ütöm,ahol érem;mindig gyorsan és pontosan ott,ahol éppen nem tudja védeni magát.És fedetlen és érzékeny,erogén
bőrfelszín mindig marad bőven ilyen molettecske,lassan mozgó hölgyön.
A csíkok szaporodnak.Egyre pirosabbak.mm-et elönti a düh,próbál támadni;közelít felém.Én hátrálok,cikázok és a nagyon gyors és erős ütésekkel szakadatlanul tovább dolgozó jobb kezem tovább is pontosan betalál az érzékeny helyekre.mm megáll,s egy kicsit összegörnyed.Állok diadalmasan.Kihúzom magam,lábam terpeszben,pálca lóg a jobb kezemben.
-Hasalj le!-mondom neki.Ő-úgy tűnik-nem igazán van itt.Közelebb lépek,s a térdizületére-pontosan oldalról egy hatalmasat vágok.Fájdalmában féltérdre ereszkedik.Egy hatalmasat kap a bal csípőjére,fenekének tetejére;fájdalmasan felnyög.Odalépek hozzá.Bal kézzel megfogom a nyakánál,jobbal alányúlok a feneke alá,és felborítom úgy,hogy arccal,kitárt karokkal előre esik,mint egy béka,bár egy kicsit oldalt fekszik,s bal csípője,feneke combja elemelkedik a földtől,mintha föl akarna állni...To be contiuned(?).Do You want to have the continuation?