Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Félix és Gábor első hétvégéje a vidéki házban (9)

2017. 04. 19. 09:21 | Megjelent: 963x
Nem engedtem meg, hogy visszamenjen, hanem rászóltam:
- Itt maradsz! Már késő! Ha kedvezek neked, akkor az nem elég, rögtön valamit el kell kövess, hogy dühbe hozz az engedetlenségeddel. – kiabáltam, de magamban örültem.
- Amit reggel mondtam, hogy csak egy futás lesz mára, nem érvényes, ezért az engedetlenségedért. Ha nem bírod ki, jó, akkor most délután is jöhet a futás, az izzadás, de nem e szép sportcuccodba, hanem mezítelenül az udvaron. Vegyél le mindent magadról!
- Bocsánat, nem akarattal tettem. Eddig nem szoktam fütyit mosni pisilés után, de megtanulom és betartom. Ne bánts, kérlek! – kérlelt gyorsan.
- Ne papolj, most, hanem ha meg tetted, akkor viseld férfi létedre a következményeit.
Látta nincs kegyelem, ezért gyorsan levetett magáról mindent, még arra is volt gondolata, hogy szépen összehajtogassa, és úgy tegye le, majd rövid gondolkozás után elém térdepelt, lehajolt és megcsókolta a lábaimat, majd mivel nem vontam el, tovább haladt felfelé a lábszáramon, combomon. Kissé megakadt a felső combomnál, de elhatározásra jutva belül haladt tovább és már a rövidnadrágom száránál tartott, mikor rászóltam:
- Ez most nem segít Rajtad. Máskor eszedbe juthatna magadtól is ez a kedveskedés, de nem most. Kezeket előre, mert felteszem a bőrbilincset rá és indulás ki az udvarra!
- Igen, Uram! - jött a beleegyező, de megtört válasza.
Kimentünk a teraszon át az udvarra, ahol most járt először. Ahogy ment lefele a lépcsőn körülnézett és a téglafal felett elnézve látta, hogy a közelben semmi életnek nincs nyoma. Majd inkább az udvart vette szemügyre. Végig jártatta a szemét az oldalépületeken és felmérte a fal magasságát és azt is megállapította magában, hogy még akkor sem tudná megugrani, ha nem lenne bilincs a kezén, mert ekkorát nem tud magasra ugrani.
Nem hagytam sokáig nézelődni, mert a kihozott korbáccsal végigvágtam rajta úgy, hogy erősen csattant a hátán és a második a popóján. Felszisszent s lassan futni kezdett körbe-körbe az udvaron. Mikor elém ért mindig végig vágtam vagy a hátán, vagy a popóján, de leginkább a vádliján. Ekkor mindig felugrott, kizökkent a ritmusából, de azért gyorsan visszatalált.
Meg akartam neki mutatni a határokat és a határt védő sokkoló hatását is, ezért a tízedik kör után arra utasítottam, hogy a közben kinyitott kapun át fusson ki a kertbe és ott a fák között fusson. Ez már nehezebben ment, mert nem volt rajta futócipő és így a talaj göröngyeit érzékelte az érzékeny talpa, így meg-megbicsaklott néha és látszott nincs hozzászokva a mezítláb járáshoz, futáshoz. Arra tereltem, ahol a kert széle volt és parancsoltam, hogy ugorja át a szélső bokrokat. Én tudtam, hogy azokon alig 2 méterrel túl már érzékel a sokkoló és megkapja az első, gyengébb áramütést. Így is lett. Átugrott a bokron, tett pár lépést, felkiáltott és elesett. Nem mert sem felállni, sem mozdulni, csak nézett reám, aki akkor értem oda.
- Ja, elfelejtettem mondani, hogy a bokrokon túl már tilos zóna van, s ha arra tévedsz, akkor a sokkoló hatását megtapasztalod. Először csak gyengébben, mint most, de egy méterrel odébb már olyan erősen, hogy azonnal leroskadsz. Most lassan gyere hátrább két-három lépést, és utána ugorj vissza a bokron át! - parancsoltam.
- Igen, Uram! De miért kellett ezt is megmutatnod? Mindent megteszek, amit csak akarsz, csak ne bánts engem! – kérlelt, miközben lassan hátrált és visszaugrott a kertbe.
- Fuss vissza az udvarra! - utasítottam, mert észrevettem, hogy két falubeli jön a házam felé a kocsiúton.
Gábor nekiiramodott, mert Ő is észrevette a közeledőket, de az udvarban, nem mert leállni, körbe-körbefutott, de iparkodott úgy tenni ezt, hogy a közeledők minél rövidebb ideig láthassák. Én már láttam, hogy semmi baj, mert a közeledők szoktak időnként segíteni a ház körüli munkáknál és láttak már elvétve nálam escortokat fegyelmezésen, így nem akadnak ki semmi látványon. Közben az jutott eszembe, hogy a fiatalabb, fekete, hosszú hajú Tibor néha még érdeklődve is figyelte ezeket és iparkodott minél többet látni a munkája végzése közben. A másik, már jó harmincas, barna, tüsi hajú fiú Ervin, nem tűnt érdeklődőnek, bár egykedvűen ő is elnézte azokat.
Utasítottam Gábort, hogy menjen be a nappaliba és maradjon ott, míg nem szólok. A két közeledő elé mentem s a kapu előtt találkozva kezet ráztunk, majd érdeklődésükre, van-e valami munkám számukra mondtam, hogy ma, holnap nincs, de hétfőn reggel jöjjenek, mert lesz. Ervin sajnálkozott, hogy neki a holnap, hétfő nem jó, de a kedd, vagy szerda már jó lenne, míg Tibor biztosított, hogy Ő holnap is, hétfőn is itt tud jönni. Megállapodtunk, hogy akkor Tibor jön holnap, és majd vele üzenek, hogy Ervin mikor jöjjön. Tibor közben betekintett a kapun át az udvarra, s mivel nem látott senkit, megkérdezte, hogy egyedül jöttem-e, vagy? Kis gondolkozás után azt feleltem, hogy vendégem van, aki itt tölti a szabadságát, így én is itt leszek egy ideig vele. Kis beszélgetés után, megtudva az aktuális falusi pletykákat, megkértem Tibort, hogy holnap hozzon friss kenyeret is magával a péktől, majd elköszöntek és indultak vissza. Már jó darabon elmentek, mikor Ervin tovább ment, de Tibor megfordult és újra a ház felé jött. Szerencsére észrevettem és kíváncsian vártam, milyen mesét mond, miért jött vissza. Én is visszamentem a házba, a nappaliba és Gábort utasítottam, hogy menjen a konyhába, maradjon ott, és csak akkor jöjjön elő, ha hívom.
Pár perc múlva az udvarról Tibor kiáltása hallatszott, hogy merre vagyok, mert valamit nem beszéltünk meg. Kiszóltam, hogy a nappaliban, jöjjön be. Ahogy belépett gyorsan körülnézett és nem tudta palástolni csalódottságát, hogy rajtam kívül nem lát mást a szobában. Zavarodottan kezdett arról beszélni, hogy nem mondtam meg, hogy milyen és mennyi kenyeret hozzon holnap a péktől, és hogy hozzon-e péksüteményt is. Közben járt a szeme körbe-körbe, de semmit sem látott, amit szeretett volna. Megbeszéltük, hogy mit hozzon, adtam is pénzt neki, ha már visszajött s elköszönve, csalódottan elindult kifele. Ekkor megállítottam, majd mondtam, hogy üljön le, ha már itt van, ismerkedjen meg a vendégemmel is, hiszen holnap úgy is fogja látni. Én kimentem a konyhába, közben észrevétlen magammal vittem Gábor sport cuccait, kivéve a cipőt. Leoldoztam a bőrbilincset, intettem, hogy vegye fel azokat, és hangosan annyit mondtam:
- Gyere be, kérlek, kicsit hagyd abban a holnapi kaja készítését, mert valakit be szeretnék mutatni Neked. S mivel holnap itt fog dolgozni a kertben, ezért úgyis több kaját kell készíteni, mert a munkásaim is velünk esznek ebédkor.
- Igen jövök, csak lemosom a kezemet és megtörlöm. – mondta hangosan Gábor és kérdőn a kötényre mutatott. Intettem, hogy vegye azt is fel, majd visszamentünk együtt a nappaliban.
Tibor ott ült ugrásra készen, hogy mit fog látni, de csalódott lett, mikor egy sport cuccokba öltözött, kötényes pasi jött ki velem a konyhából. Jól végignézte tetőtől-talpig, majd zavartan felállt és bemutatkozott, de nem mert Gábornak kezet nyújtani. Gábor oldotta meg a helyzetet, mert kezet nyújtott és arra hivatkozva, hogy azt gondolja ő az idősebb, talán tegeződjenek, mert mint látja én is tegezem őt. Tibor elbizonytalanodott Gábor külsejétől, fellépésétől s szabadkozva indulni készült, hogy nem akar zavarni tovább. Én mosolyogva nem is tartóztattam, Gábor pedig pikíren megjegyezte, hogy reméli máskor több szerencséje lesz Tibornak (hogy mihez, azt nem részletezte!)
Mikor Tibor elment, Gábor csak állt és fájdalmas képpel nézett rám. Látszott valamit kérdezni akar.
- Rajta, bökd ki, mi nyomja a lelkedet! – bíztattam.
- Más előtt is kell szolgálnom? Én azt gondoltam, csak Téged. – válaszolta.
- Mondtam már, hogy az eredeti megállapodásunk nincs érvényben. Azt teszek Veled, amit csak akarok. És ne feledd, még nincs vége a mai fenyítésnek, csak megzavartak a végrehajtásában. S ne reménykedj, a munkásaim nem szoktak részt venni a szórakozásaimban, ahhoz túl drágák voltak eddig az escort fiúim, de Te más vagy! Te ingyen is azt teszed, amit mondok! – közöltem vele.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.