Találkozásunk Patrikkal (2)

Míg a troli megállótól a házig sétáltunk tudtunk pár dolgot megbeszélni s mondtam pár szót Balázsról, a fiatalabb barátról, aki Patrik korosztályú, és akivel most találkozunk fent, és Laciról, aki nálam pár évvel fiatalabb, s aki majd jön haza. Patrik izgatottan sürgetett, szinte szaladt előttem, vissza-visszanézve, hogy siessek már, mint egy kisfiú, aki a játszótérre siet.
Végre felért a lift a legfelső emeletre és kilépve az egyetlen ottani lakás ajtajában állva várt minket Balázs. Beengedett, majd mi nem csak kezeltünk, de össze is csókolóztunk, ahogy szoktunk s én bemutattam Patrikot, akivel szintén kezelt, s aki kissé félszegen, de szintén gyors puszit adott a meglepett Balázs arcára, mire az már felocsúdva elkapta Patrik fejét és lefogva, alapos, nyelves puszit vasalt be rajta. (Ezen meg Patrik lepődött meg.)
Mivel Balázs is csodálkozott Patrik magyar beszédén, amin érződött a külföldi, de mégis jól érthető volt, így Patrik pár szóval elmondta, hogy egyik nagymamája magyar s tőle tanulta meg gyerekkorában nyelvünket, de e közben is járt a szeme, szétnézett a szobában s mikor meglátta a nyitott ajtó mögött a nagy tetőteraszt, nem tudott ellenállni, szinte engedélyt sem kérve szaladt ki a korlátig és nézett onnan körül. Elámult a panoráma szépségétől, a Budai hegyek látványától, a Margitsziget zöldjétől és a Duna kékjétől.
- Mint egy kisgyerek. – mondtam magyarázóan Balázsnak, aki csak lesett .
- Igen, az, de szemrevaló a „kisfiú”, ha még az! – erősítette meg Balázs is. – S tényleg azt akarja? – szegezte nekem az őt jobban érdeklő kérdést.
- Igen, remélem, bár erről ma még nem beszéltünk, mert a trolin sokan voltak körülöttünk, a megállótól idáig meg rólatok mondtam pár szót. – válaszoltam Balázsnak.
- Akkor kérdezzük meg tőle!- javasolta Balázs izgatottan, de Patrik megelőzött bennünket. Visszaszaladt hozzánk és izgatottan ő kérdezett:
- Itt tényleg lehet ruhátlanul lenni? Akár most is? Azonnal? – nyögte ki a kérdéseit és várakozva és vágyakozva nézett felváltva reánk. Mi összenéztünk és Balázs azonnal válaszolt is:
- Természetesen lehet, de azért hiába süt ide a Nap és tavaszi az idő már, még ahhoz talán nincs eléggé meleg. – hűtötte Patrik lelkesedését. – Inkább odabent, ott kellemesebb az idő. – javasolta s mutatott be a nyitott ajtón a nappalira.
- Nem, nem, ha lehet, had legyek itt kint ruhátlanul? – kérte Patrik könyörgőn Balázst és hozzátette: - Akármit kérhettek ezért cserébe, megteszem. – ígérte is meg azonnal s szinte választ sem várva, már dobálta is le magáról a ruháit. Hamarosan ott állt egy szál bőrben előttünk, igaz az a bőr kissé cidrizett s ezért talán futott Patrik egy kört a teraszon és mindent megnézett mindenhol.
Mi meg ámultunk és bámultunk, alig tértünk magunkhoz. Minden vágyunkat felülmúlta, amit láttunk. Egy nem fiatal, de még jó alakú, sportos, izmos srác rohangált előttünk egy szál semmiben, azaz sok, lengő, loboncos és bozontos rőt vörös szőrben mindenhol. Megfigyelhettük, hogy még a hónaljában és az ölében, fenekén is szőr volt.
Gyönyörű látvány, egyszóval.
Végre Patrik reánk is figyelt s visszaérve hozzánk újra megsorozott kérdésekkel:
- Ti nem vetkőztök neki? Tán fáztok itt? Így nehéz lesz az ígéretemet teljesíteni felétek. – kezdte, majd választ sem várva folytatta kérdéseit:
- Az mi ott, a magas fakerítés mögött? – mutatott a sarokba, ahol egy nagyobb szekrényforma állt fából.
Balázs torkára akadt a szó a kérdéstől. Köpni-nyelni nem tudott, mert ő tudta mi van ott, bent, a szekrényben. Én is. Ezért én elnevettem magamat és ennyit mondtam komolyan Patriknak:
- Az ott egy csodaláda, de ha kinyílik, vagyis kinyitják, akkor addig nem zárul be, míg mindent nem használnak abból, ami abban benne van! – figyelmeztettem.
- Akkor megnézhetem? – kérdezte nyíltan és már szaladt is oda, de nem tudta kinyitni az ajtaját, ezért visszanézett Balázsra, aki még mindig megkövülten állt mellettem.
- Segítenél kinyitni, had lássam a benne lévőket. – szólalt meg, de Balázs nem mozdult, így én mentem oda és segítettem neki kinyitni az ajtót.
Az feltárult. S nem csak az ajtó, de egyben a „csodák országa” is.
Patrik is meglepődött, hátralépett és onnan nézte a tartalmát. Végig jártatta a szemét mindenen. Volt, amit szinte Örömmel ismert fel, de volt, ami látványára elkomorult, összehúzta a szemét, mert nem ismerte fel a célját, szerepét, de egy újabb eszköz megint jókedvre derítette. Végre, mikor mindent végignézett, ránk nézett huncutul, főleg rám:
- Ezt nem mondtad. Erre nem készítettél fel, de jó kis meglepetés számomra. Sok mindent ismerek ezekből, de van, aminek nem tudom a célját, hogy mire használható, azzal mit lehet tenni. – kezdte.
- Majd kipróbálod. – jött meg Balázs hangja.
- Igen, igen. – tapsikolt szinte Patrik. – Most, mindjárt? – kérdezte meg sürgetőn Balázstól. – S Te fogod megmutatni, alkalmazni rajtam, vagy Ákos, mert gondolom Ő a Mester, a mi is, hogy mondjátok? – akadt el Patrik.
- Igen, Ő Dom, akárcsak László. – felelte Balázs és magára mutatott: - Én csak Sub vagyok közöttük.
- Én is, igen, de én nem csak szolgálni szeretek, megalázkodva, de lehetek rabszolga is, szex-rabszolga és a vágyaim többek, mert én szeretem, ha megvernek vagy, hogy is mondjátok. – sorolta Patrik a vágyait.
- Mazo szolga a neve nálunk. – feleltem Patriknak. – Akkor nem csak látni szeretnéd, amit tegnap, hanem többet is, szolgálni is? – kérdeztem, de komolyan tőle.
- Yes Sir – kezdte: - igen, igen, azt is, s szolgálni is Téged, s Őt, aki még jön Veled. – mutatott Balázsra. – De jó lesz. – tapsikolt és ugrándozott örömében.
- Rendben, akkor kezdhetjük? – kérdeztem meg, de ez költői kérdés volt.
Előre léptem, leakasztottam egy lovagló pálcát és lovagló ostort a falról és megsuhogtattam párszor. Szerettem hallani a suhogó hangját. Patrik máris letérdelt elém és előre hajolt. Kidomborította és megfeszítette a popóit, szinte odakínálva bármelyik eszköznek. Én a lovaglópálcával csaptam párat a zsemléire, de egyenletesen, viszont még nem erőből, hogy lássam a reakcióját.
Patrik kicsit megrázkódott az ütésektől, fel is szisszent, bár nem volt olyan erős, de váratlanul érte talán.
- Ha sziszegni fogsz már ezektől, akkor erősebbeket is fogsz kapni, hogy legyen okod arra. – fenyegettem meg.
- Yes, Sir. – hangzott Patriktól. – Legyen csak erősebb! – bíztatott.
De én nem csaptam csak még kicsiket és szaporán, miközben a mögöttem álló Balázsra néztem. De nem csak én. Patrik is. Ő szólalt meg előbb:
- Te ruhában szoktál szolgálni? – kérdezte meg tőle elámulva.
- Nem, nem, dehogy. – válaszolta az zavarban és rám nézett.
Én nem szóltam semmit, csak csapkodtam Patrik szép feszes popóit szaporán.
Balázs egy ideig tétován állt, de nem tudta elhatározni magát.
Ekkor egy mélyebb hang szólalt meg az ajtóból s ezt hallottuk:
- Mire vársz fiacskám? Talán tapsra? Íme. – mondta és tapsolt is egyszer.
- Azonnal Uram. – nyögte ki Balázs és már maga is kapkodta le a ruháit és mezítelenül, négykézláb mászott oda a megérkezett Ura elé és fogta át lábait és csókolgatta megkönnyebbültem a cipőit, nadrágját, majd lassan feltérdelve a nadrág már kidudorodó részén is Domja felálló érdeklődését.
Mi érdeklődéssel néztük ezt az átváltozást és közben odasúgtam Patriknak:
- Meg jött Laci Dom is indulhat a móka-kacagás.
(folyt. köv.)