Így volt...

Fáradtan és idegesen értem haza a munkából aznap délután. Egy sörre vágytam, meg egy puha fotelra és némi nyugalomra. Belépek az ajtón és megdöbbenve tapasztalom, hogy a feje tetején áll a lakás. A bútorok össze-vissza, különböző takarító eszközök- és szerek halomban, ezen kívül zúg a porszívó, amit a tő hangerőn üvöltő rádió próbál túlharsogni.
Káosz!
Úgy tűnik a kedves nem végzett a nagytakarítással reggel óta. Most észre veszi hogy itthon vagyok és boldogan jön felém hogy megöleljen. Viszonzom, de érezheti rajtam hogy feszült vagyok. Kialakul egy rövid párbeszéd, melyben a szemére hányom, hogy ennyi idő alatt a 93 éves nagymamám is elkészült volna a melóval. Ő szabadkozik és zavartan próbál mentegetőzni, hogy egész nap csöngött a telefon, meg jött a postás, meg a vízóra leolvasó, meg mittudomén kicsoda és állandóan félbe kellet szakítani a munkát...stb, stb.
Nem érdekel. Otthagyom és bemegyek a konyhába. Itt szintén óriási a rumli, mosatlan hegyek, rendetlenség. Érzem hogy megy fel a pumpa, de még türtőztetem magam. Benézek a hűtőbe : 1, azaz EGY darab sör vigyorog vissza rám pofátlanul, a mindenféle kajaféleségek közül. Oké semmi baj...teljesen nyugodt vagyok...nagy levegő, bent tart, kifúj....lassan.
(...)
Óriási csörömpölés hasít a feszült csendbe hirtelen, de úgy hogy majd' infarktust kapok. Kedvesem, egyetlenem a nagy kapkodásban levert egy üvegkancsót. Betelt a pohár.
- Mi a fenét művelsz, te szerencsétlen?- kérdezem nem túl halkan.
Mint a villám, megperdül és riadtan pislog rám őzike szemeivel és hebeg valami bocsánat félét. De már le is térdel és elkezdi összeszedni a szilánkokat. Olyan zavarban van, hogy eszébe sem jut a seprű, mint opció.
Két lépéssel mellette termek és az állát megfogva felemelem a fejét. Egy örökkévalóságba dermedt pillanat, ahogy előttem térdelve a szemembe nézni kényszerül, kitágult pupillákkal, rezgő orrcimpával. De a pillanat elmúlik és a kezem lendül. A düh vezérel, de mielőtt a tenyerem célba érne, észbe kapok és vissza fogom a pofon erejét. Jól számítottam ki. Csattan egy szépet, de nem veszélyes. Ezen felbuzdulva kap egyet a másik orcájára is. Most mintha enyhülne a feszültség bennem, de érzek valami mást is az ágyékom körül. ( hmmm...)
- Talán próbáld ki a seprű-lapát kombinációt, te nem túl okos! Mielőtt össze vagdalod a kezeid. Mire is lennél úgy használható?
Ezt már határozottan élvezetből mondtam, egyre jobban tetszik a szituáció. Pedig hogy indult...? Az elején tényleg mérges voltam, de ez már kezd átmenni a JÁTÉk-ba. Azt hiszem ezt Ő is érzi....sőt, egész biztos.
- Ha végeztél gyere a nappaliba!
- Igenis.
Egy perc múlva ott áll előttem, lehajtott fejjel, alázatosan.
-Végeztem Uram, van még valami parancsa, vagy befejezhetem a takarítást?
Egyébként a szürke hétköznapokon tegeződni szoktunk és egyenrangú felekként viszonyulunk egymáshoz, (vagy majdnem egyenrangúként) de ez most más. Ez már a JÁTÉK!!!
-A takarítás ráér. Először is leveszed a nadrágod és a bugyid. A póló maradhat.
Azonnal engedelmeskedik én meg sorolom a további instrukciókat.
-Aztán szabaddá teszed a kanapét és a két fotelt! Igyekezz!
-Igyekszem Uram.
Közben azon töröm a fejem, mi a fenét keres ez a sok ruha, meg egyéb holmi a fent említett bútor darabokon. Mint valami zsibvásár ...ehh...nők!!! Ki érti őket...? Mindegy, nem érdekes, csak...
-...pakolj gyorsabban!- mondom ki ezt már hangosan.
Sörrel a kezemben, bizsergő ágyékomat markolászva, vigyorogva nézem ahogy tüsténkedik. Határozottan élvezem, amikor egy nagy halom ruhával a karjában, -alig lát ki mögüle, nyögve cipeli- el akar menni mellettem, de rászólok:
-Állj csak meg...!
Engedelmesen leblokkol, pont kézre esik. Élek az alkalommal és megfogdosom a fenekét, jó erősen, végül rácsapok egy jót. Csattan. Nagyot. De Ő csak halkan felnyög és sóhajt egyet. Mintha kis mosoly is bujkálna a szája szegletében.
-Most már mehetsz!
Közben észre veszem hogy az arca bepirosodott a két konyhai pofontól. Nem baj érezze csak ki az ÚR a háznál. Mostanra már a popsija is kezd hasonló színt ölteni. Ez is tetszik...Meg az is ahogy sürgölődik gyors rövid mozdulatokkal és érződik rajta hogy igyekszik megfelelni, de tudja hogy a büntetést már nem kerülheti el.
Elnézegetem kicsiny, törékeny de nőies alkatát, ígéretesen domboruló fenekét, apró melleit.
Most végre végzett és újra itt áll előttem szemlesütve. Enyhén remegve és kissé szapora légzéssel. Talán a gyors munkától, netán az izgalomtól...? Hiszen sejti már hogy mi következik.
Egy pillanatra ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy a karomba kapjam és gyöngéden végig csókolgassam minden porcikáját, hogy finoman kényeztessem a kicsiny testét, hogy szerelmes szavakat gügyögjek abba az izgató kis fülkagylójába...Ehelyett :
-Térdre ribanc!- mondom mérgesen és a pillanatnyi romantikus marhaságok elillannak a gondolataimból. Nem lehetek ilyen tutyimutyi, most nem. Holnap talán majd igen, vagy azután...de nem most...:
Most egyre fokozódó erekcióval mögé lépek, a hajánál fogva négykézlábra kényszerítem.
-Pucsítsd a popsid kurva!
Ő engedelmesen feltolja a fenekét és kezemben felsüvít a nadrágszíj....

A JÁTÉK elkezdődött!

( folyt. köv. )