Minden út Hozzád vezet

Mikor meglátom Uramat,
Hevesebben ver a szívem,
Járom mindig a saját utamat,
De minden út Hozzád vezet, én Mindenem.
Buta fejjel elmegyek világgá,
Majd újból térdelek Előtted,
S mondom, mennyire imádnám
Csókolni fenséges lábaid, s egész testedet.
Bármit teszel, én alázattal nézek fel Rád,
Szerelmes szívemmel szívesen csókolnám a szád.
Mindent megtennék Teérted,
Sőt bármit,
Imádattal térdelni Előtted,
Nekem csak ez számít.
Mikor a pálcán keresztül érzem haragod,
Elszáll minden düh, s csak egy a magyarázat, egy az ok,
S mikor könnyes szemekkel a talpad nyalhatom,
Abban sincs semmi szánalom,
Csak az odaadás, a szeretet,
Már amennyit egy sub magának megengedhet,
És végtelen tisztelet, imádat,
Amit az Úr megkövetel magának.
Mert oly fenséges Ő, kinek pórázom a kezébe,
Rá nézek, és szívemet elönti a szeretet, s a béke.