mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Egy régi történet (5)

2017. 01. 31. 00:11 | Megjelent: 860x
Dóra magában nevetett Kálmán válaszán s csak annyit mondott:
- Most már tényleg szolga, így pőrén, kedves Kálmán, de … - kezdte, elhallgatott, majd körbe járva végig mustrálta Kálmánt, aki ettől szinte összement. Nem csak a testileg, de a „lelke” is.
- Aha, talán nem jól láttam. Az előbb mintha csíkosat is láttam volna, de nem ilyen „picit”, s nem fehér slipet, hanem vastag csíkos boxert talán? Vagy tévednék? – morfondírozott hangosan s hozzátette: - Sebaj, majd lesz csíkos még, hamarosan. Teszünk róla! – froclizta Kálmánt.
Az még csíkos ugyan nem, de piros már lett ezt hallva s rájött, nem volt jó ötlet gatyát cserélni, de Dóra nem hagyott időt Neki mélázni, mert rákiáltott:
- Ne ücsörögjön itt nekem, hanem szedje a csülkeit! Lássam, magasra! Magasabbra! – kiáltotta, parancsolta.
Nyomatékul Kálmán vádliját vette célba a korbáccsal. Az ütésektől Kálmán tényleg kapkodta csülkeit, magasra s gyorsan, de sajna nem tudott kikerülni a korbács hatósugarából.
- Mondottam nem vagyok mazó! – ez még kicsúszott a száján, de már le is harapta volna a nyelvét ezért.
Dóra úrnő meg csak csépelte tovább, majd egy erősebbet ütött és megállt a korbács.
- Most jön a büntetése, ezért a nyegleségért és a hiányzó Úrnőért! – szólt vészjósló hangon és leült a székre.
Kálmán tétován állt, várt, nem tudta mit tegyen. Végre Dóra ráparancsolt:
- Ide, elém, hanyatt feküdjön és szopja!
Kálmán már vetődött is és hanyatt fekve az odanyújtott lábat, pontosabban annak lábujjait, kezdte szopogatni. Mire a végére ért, felnézett, de újabb parancs nem érkezett, így folytatta, azaz kezdte újra elölről. A második kör után kicsit helyezkedett és nem csak a lábujjakat szopta már, hanem kezdte feljebb is a bokákat körbenyalni. Közben Dóra úrnő észrevette, hogy Kálmán férfiassága már újra keményedik, majd meredezik, ezért egy lovaglópálcával körbeütögette s párat a golyói is kaptak.
Bár Kálmán kicsit sziszegett, ficánkolt közben, de folytatta a nyalást, így Dóra is. Most megszólalt:
- Hasra, azaz négykézlábra és úgy kényeztess tovább!
- Igenis Úrnő! – jött a válasz Kálmántól és már helyezkedett is, hogy jobban hozzáférjen Dóra bokájához.
Kis idő múlva azt érezte, hogy Dóra a hajába markol, és lassan emeli fel a fejét, így Kálmán is emelkedett és már a térde felett járt s hamarosan a combjaihoz ért. Kicsit ugyan hezitált, de Dóra húzta a haját, így behatolt a combjai közé és elérve azt tapasztalta, hogy nincs akadály, szabad az út, így haladt érzékletesen tovább, míg csak már a csiklónál járt. Ott alapos munkát végzett, de közben Dóra is már, mert markába kapta Kálmán férfiasságát, azt szorongatta, kicsit meg is húzkodta, majd rászólt:
- Tovább, de mással! Légy kreatív kis szolgám!
- Igen Úrnő! – jött a válasz s emelkedett is Kálmán térdelésbe, majd felállva felkapta Dóra úrnőt, karjába vette és a kanapához vitte. Ott óvatosan végigfektette s újra nyalakodott egy ideig rajta, de közben már tervezte a behatolást, amit hamarosan meg is tett.
- Ah, ez nagyon finom. – hallatszott Dórától. – Kicsit keményebben! – utasította és Kálmán már vére forrásától vezérelve döfködte is határozottabban s mélyebben, míg csak sikoltozni nem kezdett Dóra, de azt szájával tompította Kálmán, mert nyelve már Dóráét kereste, annak szájában.
Szuszogtak mindketten s egyre vadabb lett a tempó, míg csak Kálmán már nagyon nem kezdett remegni, mert akkor Dóra eltolta magáról s Kálmán értve ezt, a markában ment el.
- Menj! – hangzott Dórától és Kálmán kiment a fürdőbe.
Hamarosan Dóra is utána ment s nem vették észre, hogy közben a pincéből feljöttek a lentiek. Én Jóskát kiengedtem a kapun, majd nem sietve jöttem vissza a lakásba.
Mikor beértem, már mindketten ott álltak felöltözve s beszélgettek a szobában, mintha mi sem történt volna. Hamarosan Dóra elköszönt és őt is kiengedtem.
Visszatérve Kálmán állt a szoba közepén és mélázott. Hagytam egy ideig, majd megkérdezte:
- Ti hova lettetek? Mit csináltatok Jóskával és hol? – firtatta rám nézve.
- Tényleg érdekel? – néztem rá.
- Igen. Nagyon is. – válaszolta hetykén.
- Meglátod, de meg is kapod, amit úgy látszik Dórától nem! A popódra. – szóltam.
- Tényleg? – nézett rám Kálmán és cukkolt tovább: - Végre elszántad magadat? Mire?
- No, jó. Fejezd be és gyerünk! – kiáltottam rá. Kálmán elindult, de pár lépés után megállt és visszanézett rám: - Hova?
- Még így sehova. – csattant a hangom. – Vetkőzz, mezítelenre! Gyorsan itt! – jött az utasításom s Kálmán le is kapkodta magáról a rajta lévőt. Már éppen a fehér slipjénél volt a keze, hogy lehúzza, mikor rákiáltottam:
- Állj! Tedd le rendesen, összehajtogatva a ruháidat oda a kanapéra, illetve a vállfára! Így. S most gyere ide elém! – mutattam. – Forogj! – mordultam rá s Kálmán tette, de látszott nem érti miért.
- Aha, s ezért nem kaptál Dóra Úrnőtől? – kérdeztem vészjósló hangon.
- Nem, miért? Miért kellett volna? – értetlenkedett Kálmán.
- Mert mi van rajtad? – kérdeztem.
- Mi lenne, egy fehér slip. – szólt értetlenkedve még mindig Kálmán.
- S mióta van rajtad ez? – firtattam tovább.
- Hát, mióta Dóra úrnőnek elkészítettem a kávét és sejtettem, hogy majd újra vetkőznöm kell. Láttam a csíkos boxerem nem nyerte meg a tetszését, hát előkaptam ezt helyette. – felelte Kálmán.
- Ez meg nekem nem tetszik. Vedd elő és fel helyette a boxert! – szólítottam fel Kálmánt. Az vállat vont, lassan kiment, majd a boxerében jött kis idő múlva vissza.
- Így már jó lesz? Ebben tetszem? – kérdezte és most magától forgott szexisen előttem.
- Igen, így már jó. Jó lesz etalonnak. Ilyen csíkos leszel, mint ez, ha már nem lesz rajtad!  - feleltem s mutattam a szekrényajtót kinyitva hol a lejárat a pincébe.
Kálmán nézett, felnevetett és indult előttem le a lépcsőn. Lent érdeklődéssel nézett körbe, mert egy teljesen felszerelt kínzókamrában voltunk. A falakon oldalt lógtak a kellékek, a plafonban kampók voltak, melyekről csigák, kötelek lógtak s volt pár fa bak, a sarokban András-kereszt, a másikban masszív fa asztal végén fahengerrel és azon láncokkal, de más eszközt is látott. Érdeklődéssel szemlélte és végre megszólalt:
- Itt aztán lehet megnyuvasztani a szolgát. S hangszigetelt is? – érdeklődött rám nézve.
- Mindjárt megtapasztalod. – ígértem meg és löktem az András kereszt felé.
Mikor elé ért, megállt s szinte azonnal húzta is le a boxert magáról és kis tétovázás után kiakasztotta a mellé a falon lévő egyik kampóra és megjegyezte:
- Az etalon. Legyen szem előtt. – szólt, azaz nyögte ki már kicsit megijedve, de azért kihúzta még magát, odalépett az András-kereszt elé, köszönt annak és széttette karjait.
- Így kell azt. Talán kegyes lesz hozzád. – helyeseltem cselekedetét és már kötöztem is oda a csuklóit és bokáit.
- Akkor kezdjük. – szóltam s már csak a korbács csattogott a hátán és a popóin.
Kálmán jó ideig hangtalanul viselte, amit kapott, de úgy a huszadik táján kezdett sziszegni.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.