Cikkek idő szerint
2024. 04. (49)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A Remény Szilánkjai

Törölt felhasználó
2016. 12. 23. 22:14 | Megjelent: 1083x
Dühösen csapta be az ajtót és szitkozódva vette le kabátját. Linda mérgesen tért haza, a napja nem túl jól alakult a magatartása alapján.

-Ez a rohadék megint szórakozott ma velem – mondta mérgesen- Azt hiszi, mert neki megvan a papírja, állandóan okoskodhat?! Közben hülye mindenhez. Itt vagy?
-Gyere be a szobába! –invitáltam kedvesen, de határozottan.

Belépett a szobába. Pár gyertya világított csak a sötétben, halvány vörös fénybe borítva a szobát, pont, ahogyan szerette. A kedvenc illata töltötte meg a levegőt, a vaníliás illatgyertyájának köszönhetően. Az ágyat is a kedvenc, sötét lepedője borította, rajta pedig néhány bőr bilincs árválkodott.

-Hűűű, nagyon aranyos vagy, ez csodás. De ne haragudj meg, ehhez ma nem hiszem, hogy sok kedvem lesz.
-Tsssss, ne beszélj –karoltam át hátulról és tettem kezemet a finom szája elé- Igyál ebből pár kortyot és jobb lesz a hangulatod!

Egy pohár száraz vörösborral kínáltam, melyet egy mosoly kíséretében elfogadott és rögvest kortyolt is belőle. Általában 1-2 pohár megteszi nála a hatását, nem bírja az alkoholt. (ez a bor a kedvence)
Miközben itta, folyamatosan a szemembe nézett, mosolygott és a rajtam lévő öltözéket bámulta. Öltönyben vártam, nyakkendővel, mintha csak valami különleges dolgot ünnepelnénk. A bor, az öltözet, a fények, az egész hangulat, amit teremtettem, úgy tűnt megtette hatását. Ellazult, már nyoma sem volt a dühének, csak mosolygott és nézett engem, hol jobbra, hol balra döntve a fejét.

Nem engedtem, hogy megigya a bort, kivettem a kezéből a poharat, mire felhúzta a szemöldökét és nagy valószínűséggel valami csúnyát akart rám mondani, de a csókom megelőzte.

-Figyelj csak te puffogós méregzsák! Mi lenne, ha szép lassan kibújnál a ruháidból és lefeküdnénk aludni? –Provokáltam-
-Fúúú de aljas vagy te! Még hogy aludni…

Imádtam húzni az agyát, neki meg nem kellett kétszer mondani, mire leültem, már le vetkőzött. A kezemben még mindig ott volt a pohara, elkortyolgattam a maradék bort. Közben pedig csak méregettem a testét. Jól megbámultam, mert tudtam, ezt utálja. Szégyenlősen próbálta takargatni magát, mert nem volt megelégedve a testével. Mégis, én imádtam a testét. Szerettem, mert szerintem szép volt és leginkább azért szerettem, mert az enyém volt. Imádtam bámulni, átlátni rajta, jól megnézni mindent rajta, ahogyan szégyenkezik és érezni, hogy mégis jól esik neki, hogy hatással van rám. Nem csak a teste volt meztelen előttem, hanem a lelke is. Rajtam pedig hiába volt öltöny, én is meztelen voltam a tekintete számára, mert jól tudja, mennyire fontos számomra a teste, a lelke, a létezése.

-Most csak itt álljak és te bámulod a csúnya testem vagy történik is valami!? –Provokált-
-Mondjuk, magadra szíjazhatnád azokat a bőr bilincseket, a karjaidra és a lábaidra is, persze szorosan. A szépséges testedet pedig bízd rám!

Imádtam, ahogyan szemtelenkedik és megtöri a merengéseimet. Jól tudta, hogyan kell az oroszlán bajszát húzogatni. Azt is imádtam, ahogyan kommunikáltunk, csak félszavakból, mosolyokból vagy akár egymás tekintetéből tudtuk, mit érez a másik. Felálltam és ellenőriztem, jó munkát végzett-e a bilincsekkel. Hát persze, hogy jó munkát, mi mást végzet volna!? Simogatás volt a jutalma, a feje tetejétől, végig az arcocskája oldalán, egészen le, a forró nyakáig. Meg akarta csókolni a kezemet közben, de elhúztam előle.

-Úgy látom, mégis csak van kedved játszani ma…-vigyorogtam gúnyosan-
-Elmész te a…. Mit is játszunk? –ragyogtak a szemei és húzott magához a nyakkendőmnél fogva.-

Mind szerettem ezt, ahogyan ebből a helyzetből is szemtelenkedik, visszabeszél. Ahogyan a nyakkendőmnél fogva húz és bájol. Ahogyan izgatottan, ragyogó szemekkel várja, amit kapni fog. Nem kellett megfognom odalent, de tudtam, már régóta nedves. Jól ismertem már.

-Ma egy egyszerű játékot játszunk, neked annyi a feladatod, hogy nem szabad elélvezned! Kikötlek, elindítom a laptopon a stoppert, úgy hogy te is lásd és 1 órára az enyém vagy. Ezalatt én nyalni foglak. Úgy és olyan tempóval, ahogyan én szeretném. Nem érdekel, hogyan vagy mit csinálsz, a lényeg, amíg le nem telik az 1 óra, ne élvezz el! Nem leszek gonosz, csak az orgazmus közelébe hozlak újra és újra, próbállak ebben az állapotban tartani, te pedig visszatartod! Ha sikerül vissza tartanod 1 órán át, megígérem, utána életed egyik legemlékezetesebb élményében lesz részed. Nagyon megfoglak dugni jutalomból, sírásig és a hétvégére is sok különleges jutalmam lesz még számodra.
Azonban vigyázz, ha elélvezel az 1 órán belül, akkor egy vibrátort ragasztok a puncidhoz, max fokozatra állítom és itt hagylak egész éjszakára, úgy kell „aludnod”! Aki nem bírja ki a kedvemért egy röpke óra erejéig és türelmetlenül élvezni akar, az élvezkedjen csak reggelig, megállás nélkül! Ez mellé pedig nem szexelünk egész hétvégén, nincs fasz! (Maximum szopogatni fogod) Elfogadod a játék feltételeit vagy inkább tényleg aludjunk?

Kissé tétovázott, de meggyőztem, hogy tényleg nem gonosz leszek, nem az a célom hogy rögtön elélveztessem. Csupán szeretek nyalni és magamat is szórakoztatni szeretném ezzel az egybekötött kis játékkal. Minden esetben kíméletes leszek. (Vagy nem ;) )
Belement és én rögzítettem a bőr bilincseket az ágyhoz, nagyon kis mozgásteret biztosítva ezzel számára. Beállítottam a számlálót a laptopon és úgy fordítottam, hogy mindketten lássuk a képernyőt. Elindítottam és kezdődött a játék.

Kíméletesen indítottam, csak puszilgattam a combjait, a puncija körül és néha a csiklóját. A bemelegítés után már főként a csiklójánál időztem, miközben a combjait simogattam és markolásztam. Tényleg nem voltam gonosz, bírható tempót diktáltam és nagyon élvezte. Az első 25 percig nem is volt gond. Csak egyszer került igazán közel az orgazmushoz, de kicsit hagytam pihenni azon a ponton, hogy összeszedje magát.

Ezután viszont már gyorsítottam és többször került bajba, mindig kérlelt, hogy pihenjünk, ami rettenetesen izgatott. Hozzá dörgöltem az álló farkamat a combjához és gonoszul emlékeztettem, mi a tétje a játéknak. Szabályosan megőrjítettem és folyton a „szakadék” szélére löktem. Azonban itt is hagytam neki mindig egy kis pihenőt, nem törtem össze benne a reményt teljesen.
Egyszer tényleg majdnem elélvezett, de amúgy ügyesen, jól bírta az aljas trükkjeimet. A 45. percben egy vibrátort dugtam a puncijába és lassan mozgattam ki-be, miközben nyaltam tovább.
-Hééé, ezt így nem bírom, szedd ki!

Nem reagáltam rá, csak befogtam a száját, hogy ne tudjon könyörögni és csak annyit mondtam, maradjon már csendben, mert így is, olyan hangosan nyöszörög, hogy nem tudom élvezni a játékomat. Pedig imádom, amikor könyörög, nagyon felizgat! Most viszont azon volt a hangsúly, hogy számára minél reménytelenebb és izgatóbb legyen az utolsó pár perc.

-A következő 5 percben nagyon lassan fogom csinálni, de nem lesz pihenő, úgyhogy szedd össze magad!

Csak reményvesztett nyögések szűrődtek át az ujjaim közt. Nagyon lassú tempóban, finoman csináltam és ő nagyon ficánkolt a 49. perc körül, de kibírta. (Ezúton is le a kalappal!)
50-től egy kis pihenő következett, elvettem a kezem a szájáról.

- Te szemét! Megöllek ezért!
- Hű, szóval fenyegetőzöl? Most jön csak a java, összeszedted magad? Most nem lesz pihenő az idő lejártáig és szeretném, hogy végig könyörögj, amikor nem bírod!
- Mintha tudnék mást tenni! Már most nem bírom…

51. percben indult a vibri és nyalás kombó ismét, szinte még el se kezdtem és már könyörgött. Patakokban folyt mindenfelé, ahogyan én is. Igazából nem is tudom, melyikünk élvezte jobban ezt a helyzetet.
Teljesen szabálytalanul, rendszertelenül csináltam, hol gyorsítottam, hol teljesen megálltam. Sose tudta mi jön, mikor leszek gonosz és beleőrült. Az agya már felmondta a szolgálatot, csak a teste reagált. Ha épp hozzá se értem, akkor is könyörgött, hogy álljak meg. Nem volt tudatában többé, mikor, mit és hogyan érez. Csak ráfújtam néha és már hangosan nyögött. Nagyon szerettem ezt az állapotot.

Azt ígértem, nem pihenek már, mégis az 55. percben kicsit pihentem, mert láttam, már nagyon nem bírja és folyton csak a képernyőre tekint, mikor jár már le az idő. Teljesen meg akartam bolondítani és szerettem volna, hogy megszűnjön a külvilág. Épp ezért elfordítottam a laptopot, hogy ne lássa a hátra lévő perceket, másodperceket.

Nos, az eredmény magáért beszélt. Az a kétségbe esett, reményvesztett és egyben „most nagyon utállak” tekintet. Na, az a tekintet és az azt kísérő érzések, amik egy életre belém vésődtek és amik miatt átélném ezt még ezerszer is.

Folytattam és végig kísértem az időt a képernyőn. Itt már muszáj volt gonosznak lennem, nehogy már olyan könnyen faszhoz jusson! Dolgozzon meg érte! Engem ugyan nem érdekel, hogy már egy hete nem csináltuk, ez az ő problémája.

Tényleg nagyon gonoszan csináltam már és a leggyorsabb tempónál, valahol a 61. perc közepénél élvezett el. Nem hittem a szememnek, nagyon összeszedte magát és kibírta. (én tuti nem bírtam volna ki ennyi inger után, pláne hogy még extraként a mellbimbóit is csavargattam néha, nehogy már magányosak legyenek!) Persze ő nem tudta, mi a helyzet, mert nem látta a képernyőt. Csak hangos káromkodás közepette kérdezte, hogy „ugye már lejárt az idő?!”.

Aljas voltam, mert azt hazudtam neki, hogy pár másodpercen múlt, de még az 1 órán belül élvezett el. Pedig tényleg kibírta. Nos, elhitettem vele és tettem, amit büntetésként ígértem. Vibrátort a puncihoz ragaszt, max fokozatra állít és mentem is kifelé a szobából. Végig kiabálta a nevemet és könyörgött, mámorító érzés volt számomra, ezt muszáj volt átélnem!

Behajtottam résnyire az ajtót és leültem elé. Csak hallgattam egy pár percig, ahogyan nyöszörög és káromkodik. Talán 6-7 perc telhetett el, amíg próbált ellenállni az erős vibrátor rezgésének, azonban a teste feladta a küzdelmet. A hangokból ítélve, minden kétséget kizárva, megállapítható volt, ismét elélvezett.

Ekkor nyitottam az ajtót és immáron levetkőzve, meztelenül, álló szerszámmal mentem be hozzá. A reménysugarak a szemében ismét feltöltő erővel hatottak rám. Még mindig csak kérlelt és ez csak még keményebbé tett. Elengedtem a lábait és az egyik kezét, oldalra fordítottam a testét és a másik keze mellé, az ágyhoz bilincseltem a szabad kezét is. Oldal fekvésben, hátulról hatoltam belé, miközben átkaroltam és a melleivel játszottam. (A vibrátort persze még véletlenül se vettem alacsonyabb fokozatra közben)
Csak annyit súgtam a fülébe:

-Ügyes voltál. Valójában kibírtad majdnem a 61. percig, csak hazudtam. Így jutalom jár neked.

A reakcióját már nem szeretném leírni, talán egy másik történetben leírom azt is és a komplett folytatást is. Hosszú volt még az az éjszaka és keményebb büntetésekkel átitatott. (főként a belőle kitörő reakcióért, amit nem tudtam szó nélkül hagyni) Annyit elárulhatok, azon az éjszakán még valóban sírt. (A fantáziádra bízom, hogy a gyönyörtől vagy a fájdalomtól vagy épp a kettő együttesétől.) Azonban becsületesen és keményen megdolgozott a „sírásért”, ez biztos. ;)

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.