Vidéki varázs 4.

Néhány nap elteltével immár Zsolt is a kutyasétáltatók táborához tartozott. Komótosan baktatott a falu utcáin, hogy Gabi is lépést tudjon tartani vele, négykézláb követve őt a póráz végén. Ha szembetalálkozott valakivel, mindig udvariasan köszönt, megállt bemutatkozni. Elvégre ő volt a falu legújabb lakója, így tartotta illendőnek. Már hazafele tartottak, amikor a férfi újabb, számára még szokatlan jelenségre lett figyelmes. Egy huszonéves, vékony alkatú, hullámos szőkésbarna hajú lány vezetett láncon egy harmincasnak tűnő pasit, aki sokkal magasabb, és nyilván sokkal erősebb is volt a törékenynek tetsző lánynál. Ráadásul a fickó öltözéke is kirívó volt, ugyanis női parókát és lányoknak való balerinadresszt viselt rövid tüllszoknyával. Pont a Zsoltéval szomszédos ház felé tartottak.

A falu legújabb lakója hozzájuk is odalépett. Mivel a lány tűnt a "főnöknek", neki címezte szavait.
- Kezét csókolom! Ha nem tévedek, szomszédok vagyunk. Zsolt vagyok, néhány napja költöztem be - biccentett saját háza felé.
- Dóra - mutatkozott be a dominalány is. - Ő pedig a ribancom, Zsófi.
A lányruhába öltöztetett pasi nem szólt, csak illedelmesen meghajolt.
- Volna kedved bejönni egy kávéra? - ajánlotta fel Dóra ösztönösen tegeződve, miután egy pillantással végigmérte a jóképű, szintén dominánsnak tűnő pasit.
- Köszönöm, elfogadom, nagyon kedves! - mosolygott rá Zsolt.

Beléptek a szépen gondozott kertbe, de mielőtt a házba is betértek volna, Zsolt azon ügyködött, hogy még odakinn a kerítéshez rögzítse Gabi pórázát.
- Nem akarom bevinni, nehogy összepiszkolja a házad - magyarázkodott a férfi.
- Hozd csak nyugodtan, szeretem a házikedvenceket - vetette ellen Dóra.
Így a kutyalány is engedélyt kapott a belépésre, de tisztelettudóan az ajtó mellett telepedett le.

- Megkérhetlek, hogy készíts videófelvételt Zsófiról? - kérdezte Dóra, és egy kis kézi kamerát vett elő az egyik szekrényből.
- Persze - bólintott Zsolt átvéve a készüléket, és elindítva a felvételt, bár még nem tudta, mire megy ki az egész.
- Helyedre! - parancsolta meg ekkor Dóra a ribancának, ő pedig a konyhába indult kávét főzni.
Zsolt a kamerát a lánynak öltözött pasira irányítva megfigyelte, hogy az mihez kezd. A sarokba ment, ahol a nyaka köré lakatolt lánc másik végét a fűtési csőhöz rögzítette, így körülbelül 3 méteres sugarúra szűkítve mozgásterét. De ez még nem volt elég, egy másik vasláncot szorosan a dereka köré lakatolt úgy, hogy a lánc két vége 60-70 centivel túllógott. Az összelakatolt pontot a háta közepéhez igazította, letérdelt, és a bal, majd a jobb bokája köré is odalakatolt egy-egy láncvéget. Így a továbbiakban felállni már semmiképp sem tudott volna, legfeljebb térdenállva csoszogni. Végül a csuklóit egy hagyományos bilinccsel kötötte össze a háta mögött. Nagyjából totálisan kiszolgáltatta magát.

Dóra visszatért a konyhából két csésze kávéval. Útja Zsófi mellett vezetett el.
- Helyes... - bólintott a saját magát összeláncolt ribancra pillantva, és leköpte, amit Zsófi nyilvánvalóan hálásan fogadott.
- Parancsolj! - nyújtotta át a házigazda a kávét Zsoltnak.
- Köszönöm! Elárulod, hogy milyen játékot játszotok, és hogy miért kell videózni?
- A lényeg annyi, hogy Zsófi nem az állandó szolgám, mindössze látta a honlapomon a "munkásságom", és kikönyörögte, hogy foglalkozzam vele is kicsit. A nevét magának találta ki, ahogyan az öltözéke is az ő ízlését dicséri. Azt mondta, amióta csak érdekli a szex, ambivalens érzelmek kavarognak benne. Egyrészt férfiként imádja a női nemet, másrészt arról fantáziál, hogy mennyire szeretne rablány lenni, egy ribanc, akit úgy használnak ki, ahogy csak akarnak. Viszont ebben az esetben is csak női partnert tud elképzelni magának, szóval azt állítja, hogyha lány lehetne, akkor mindenképp leszbikus lenne. Most pedig azért kell a videó, mert szeretné feltölteni az internetre a megszégyenítését.
- Értem - bólintott Zsolt. - Az egy dolog, hogy nekem mások a preferenciáim, de már az alatt a pár nap alatt is, amióta itt vagyok, sokféle beállítottságú emberrel találkoztam, valamint íróként elég jó a képzelőerőm is, szóval el tudom fogadni, hogy ki-ki abban keresse és találja meg az élvezetet, amiben szeretné.
- Örülök, hogy ilyen toleráns vagy. Pont ezt szeretem ebben a faluban, hogy itt mindenki megértő a másik szenvedélye iránt. Nem úgy, mint a külvilágban, ahol legtöbben elítélnek minket azért, amit csinálunk.
- Az is lehet, hogy csak irigykednek, hogy ők nem merik megtenni... - vélte a férfi. - Amúgy én tényleg nemrég óta vagyok csak itt, és az is véletlen, hogy idekeveredtem, de bevallom, hogy nagyon könnyen és gyorsan magával ragadott ez a világ. Rengeteget tanultam, többek között Istvántól, a másik szomszédomtól. Már most elképzelhetetlennek tartanám, hogy valaha is el akarjak költözni innen - vallotta be.
- Eddig még senki nem is költözött el innen - mosolygott Dóra sejtelmesen. - És most megmutatom, hogy két lány mihez kezd néhány műfütyivel. Légyszi videózd ezt is!

Zsolt bólintott, a felvétel forgott tovább. Dóra a sarokba húzott egy igazán komoly darabnak tűnő vibrátort. A szerkezet egy kb. fél méter hosszú félhenger volt, amelyet a lapos oldalával kell a talajra helyezni, a domború felére pedig nyeregszerűen fel lehet ülni. Itt a tetején található egy csatlakozó is, amelyre különféle méretű és alakú műpéniszeket lehet rögzíteni. Utána a vibárció intenzitása már tág keretek között szabályozható. A lány egy meglehetősen vastag műfaszt helyezett rá, és bekente síkosítóval.
- Na te ribanc! - szólította meg Zsófit. - Most megmutathatod, mit tud a szűk kis picsád! Lovagolj szépen!
Zsófi értett a szóból, térdepelve odacsoszogott a szerkezethez, a műfasz fölé pozícionálta fenekét, hátrabilincselt kezeivel félrehúzta a balettdressz zavaró részét, és óvatosan a péniszre ereszkedett. Mivel az hatalmas volt, csak lassan, fokozatosan tágítva magát tudott ráülni. Öt percbe is beletelt, mire Zsófi beleerőltette fenekébe az eszközt. Közben nagyokat nyögött, a fájdalom és a kéj együttes hatására. Dóra ezt türelmesen megvárta, aztán beindította a gépet, így a műbráner erőteljesen vibrálni kezdett Zsófi fenekében. Látszott az arcán, hogy szinte elélvez. Eközben valahonnan Dóra úrnő kezébe került egy lovaglópálca, és hátulról keményen Zsófi seggére csapott.
- Na mi lesz? Fel-le a csípőddel, lovagolj! - parancsolta.
Ribanca eleget tett a felszólításnak, és mozgatni kezdte csípőjét. Minden egyes mozdulatra hangosan felnyögött. Hihetetlenül intenzív behatás bizsergette egész bensőjét.
Az úrnő eközben ágyékára rögzített egy felcsatolható műpéniszt, és szembeállt Zsófival.
- Szopjál, ribanc! - jött a következő utasítás.
Zsófi szájába vette az eszközt, és előre-hátra mozgatta fejét. Közben, ha véletlenül lankadt volna a lovaglásban, Dóra egyet-egyet a fenekére csapott a pálcával. Az úrnő hátulról megfogta Zsófi fejét, és tövig ráhúzta a felcsatolhatóra, hogy az a ribanc torkáig szaladjon. Zsófi szeme könnybe lábadt, fájt is, levegőt sem kapott, de nem merte elhúzni magát, tudta, hogy akkor kemény büntetésre számíthat. Így megvárta, amíg az úrnő kihúzza szájából a bránert, és csak akkor köhögött, vett fulladozva levegőt. Elég sokszor kellett elviselnie a mélytorkozást, közben saját nyála ruhájára, térdére csorgott. Ráadásul a lovaglást sem hagyhatta abba, különben kapott a seggére. Pedig már kezdett egyre jobban sajogni a hátsó bejárat.
Dóra egy idő után elégnek látta a szopatást, így hagyta levegőhöz jutni ribancát. Viszont a lovaglás sebességével nem volt elégedett, így Zsófi háta mögé került, és ütemesen suhintgatva a pálcát serkentette gyorsabb mozgásra áldozatát. Zsófi hangosan nyögve-sikítva tette a dolgát, a fájdalomtól teljesen könnybe lábadt a szeme.
Zsolt eközben a kamerát üzemeltetve nézte a műsort. Annyira beleélte magát, hogy érezte, farka alig fér el a gatyájában. Még arról is elfeledkezett, hogy Zsófi igazából nem lány, olyan jól tette a dolgát.
- Elég lesz! - jelentette ki végül az úrnő.
Zsófi lehúzta fenekét a vibrátorról, remegő lábakkal arrébb térdepelgetett, aztán oldalra borulva elterült a földön. Meglehetősen szaporán szedte a levegőt, nem csoda, sajgott is a segge keményen.
- Kiverheted - engedélyezte Dóra.
Zsófi a hátrabilincselt kezeivel alig érte el a farkát, de végül kiszabadította a balettdressz alól. Az anális kiképzés kellően felizgatta már ahhoz, hogy néhány mozdulattal a csúcsra juttathassa magát, és hatalmas adag spermát lövelljen saját hasára, eláztatva a dresszt is. Kielégülten pihegve feküdt vissza a padlóra. Mást persze nem nagyon tehetett volna, hiszen masszívan össze volt láncolva.

- Vau, vau! - jelzett ekkor Gabi, és meredten nézett Zsófi irányába.
- Mit szeretne a kutyád? - kérdezte Dóra.
- Szerintem csak azt kérdezi, hogy odamehet-e kicsit játszani.
- Engedjük meg neki...
- Oké - egyezett bele Zsolt is. - Mehetsz - fordult immár Gabi irányába.
A kutyalány örömmel csaholva odaszaladt Zsófihoz, és elkezdte felnyalni a spermát a dresszéről. Utána elkezdte nyalogatni Zsófi farkát, így az újra megmerevedett, kőkeményen felállt. Gabi szopni kezdte, eközben Zsófi is úgy fordult, hogy hozzáférjen a kutyalány puncijához, vad 69-ezésbe fogtak, addig nyalták-szopták egymást, míg mindketten el nem élveztek.

- Kicsit irigylem őket – jelentette ki Dóra. – Én is imádom a faszt, de nyilván nem fogom magam egy olyan kis ribancnak odaadni, mint Zsófi.
- Úgy vélem, tudok egy megoldást a problémádra - jelentette ki Zsolt kaján mosollyal arcán, majd átkarolta, és magához húzta Dóra úrnőt, aki nem ellenkezett.

Zsolt hevesen csókolta a lányt, közben kezei blúza alá tévedtek, simogatta a hátát, kicsi de formás melleit. Dóra is bebújt kezeivel a férfi inge alá, felizgatta az izmos test tapintása. Hamarosan lerángatták egymásról az összes ruhát. Dóra nem hazudtolta meg domináns mivoltát, egy határozott mozdulattal lovaglóülésben Zsoltra ült, bevezette a férfi izgatottságtól duzzadó-lüktetkő péniszét szűk puncijába. A férfinak tetszett ez a határozottság, nem is ellenkezett cseppet sem. Mindketten hangosan felsóhajtottak, amikor Dóra leengedte csípőjét, és Zsolt szerszáma tövig hatolt a lányba. Dóra egyre gyorsabban, hevesebben mozgott, mindketten hangosan nyögtek, nagyon élvezték egymást. Egyszer csak a lány hangosat sikítva összerándult, a csúcsra jutott. Ez a látvány, érzés Zsolt esetében is előidézte az orgazmust, telelőtte nemes nedűjével partnere szűk, bársonyos barlangját. Dóra lihegve Zsolt mellkasára dőlt, egymást simogatva, csókolózva pihenték ki fáradalmaikat. Egymás megkötözése-megfenyítése nélkül is tökéletes élvezetben volt részük.

- Megismételhetjük ezt máskor is? - kacsintott vissza Dórára Zsolt, amikor kilépett a ház ajtaján.
- Mindenképp - mosolygott kacéran a lány.

Zsolt boldogan, elégedetten, kielégülten sétált hazafelé.
"Nem is gondoltam volna, hogy itt ilyen könnyen fogok barátokat szerezni" - suhant át tudatán.
Viszont hamar feltűnt neki, hogy Gabi nem követi rendesen, rángatja a pórázát. Visszafordult, a lány durcásan nézett szembe vele.
- Most mi van? Azt ne mondd, hogy féltékeny vagy? - meredt rá Zsolt.
Gabi túl jólnevelt volt ahhoz, hogy megszólaljon, de a férfi kitalálta a gondolatait. Tisztában volt vele, hogy ő csupán egy rablány, egy házikedvenc, akinek semmi joga nincs követeléseket támasztania, de ettől függetlenül bántotta, hogy a gazdija nem csak vele foglalkozik. Így továbbra is morcosan nézett.
Zsolt kicsit erősebben megrántotta a pórázt, a lány kelletlenül követte. Amint beértek a házba, Zsolt keresett valamit az időközben beszerzett felszerelések között. Egy rövid, félméteres vasláncot és két lakatot tartott kezében. A lánc egyik végét Gabi nyakörvéhez, a másikat az egyik falba betonozott vaskarikához rögzítette.
- Sajnálom, de most nem voltál jól nevelt. Nem szép dolog durcizni. Úgyhogy egy darabig kénytelen leszel rövid láncon kibírni.
Gabi bánatosan nézett. Zsolt megsajnálta, de tudta, hogy nem lehet engedékeny, nem nézhet el mindent, mert akkor bármely jószág a fejére nőne, elszemtelenedne.
- Hidd el, hogy nagyon szeretlek, de meg kell tanulnod, hogy nem mindig kizárólag veled fogok foglalkozni - fűzte hozzá Zsolt, és mielőtt átment volna a másik szobába dolgozni, egy puszit nyomott Gabi homlokára.

(folytatás következik)