Álmok becsomagolva(2.rész)

...a hideg fólia a bal karomat érintette először. Felkaromat elkezdte az áttetsző fóliával körbeölelni. Életem leghidegebb ölelése volt ez. Majd precízen és gyorsan elért az ujjaimig. Nyitott állapotban lévő most már idegennek tűnő kezem a combomat simította. S a jobb karomat is szépen körbefonta e hideg, s fényes csoda.
A felsőtestem is a kezeimtől külön megízlelhette a fólia átkarolását, a felső végtagjaim és a mellkasom végül egymáshoz olvadtak. Eközben szüntelenül mosolyogtam. Innen már oly gyorsan haladt minden. Nem is számoltam hány kört tett az ámulatba ejtő művész, ki igyekszik a legszebb munkáját megalkotni rajtam, s velem. Testem érezhetően földhöz ragadt lett, s mozdulatlan. Hiába mozogtam, csak lábujjhegyen tudtam ugrálni, s megnézni magam az egész alakos tükörbe. Ám az sem volt egyszerű procedúra, hiszen ha rosszul ugrom és elesem nem tudok a kezemmel hárítani. Oly ügyesen szökdeltem ki lábujjhegyen, a küszöbre külön ügyelve...ámulatba ejtő volt!
Az alkotó megunta önmagam csodálását a tükör előtt. Így megragadott és bevezetett a szobába, a tett kiinduló helyszínére. Jöhetett az újabb réteg, egy vastagabb fólia, mely fekete volt.
Ráerősített, így már mozogni sem tudtam. Viszont mozgásom,ellenkezésem felhevítette a testem, s oly kellemes melegség volt a több réteg fólia alatt, hogy én leghamarabb tavasszal szerettem volna szabadulni, mikor kint ismét oly remek idő lesz, hogy rövid nadrágot és szoknyát lehessen húzni! Nem akartam már menekülni a helyzetből. Beletörődtem, hogy foglyul ejtettek. Nem akartam szabadulni, elmerülhettem a gondolataimban, amelyek nem szóltak másról, mint az adott szituációról...nem hittem el, hogy ez velem történik, s hogy ez ennyire izgató!Fényes fekete voltam, teljesen behálózva. Láttam a tekintetét, mely a gyönyör látványától elkezd csillogni,ami oly fényes volt hogy beragyogta a szobát. Kezébe vette a gaget és megkaptam a szám feszítőjét. Nyáladzottam, megpróbáltam a nyelvemmel kilökni, hogy legalább nyelni tudjak. Úgy ahogy ment..."ügyes kislány"-gondoltam magamban. Ő kicsit forgatott jobbra, majd hátra lökött. Az ágyba estem. Ismét forgatott, s gyönyörködött a művében. Én meg csak hümmögtem, hiába akartam beszélni, felesleges lett volna; nem tudtam.
Mellém feküdt, s az ujjai hegye a mellkasomat simították, ezzel kellemetlen hangot előidézve. Ez a hang kínzott, ezt az alkotóm is észrevette, csinálta míg Ő meg nem unta. A hangot igyekeztem kizárni és az ujjai simítására összpontosítottam. Ismételten, -ahogy a vonaton is-remegtem a vágytól. Élveztem minden egyes másodpercét a mellkasomon, és testemen eljárt ujjtáncának.Felizgatott, már tocsoghattam...s én nem tudtam tenni semmit. Hümmögésem félbe szakította egy mondattal: "Gyönyörű vagy Bombi!"
Ez oly nyugtatóan hatott rám, elcsendesültem. Már nem akartam tenni és mondani semmit, csak úszni ebbe a három szóban. Elhinni, hogy tényleg én vagyok a leggyönyörűbb számára, s a "Bombi"... mikor így hív egyszerre leszek libabőrös, s melegséggel teli.
Csak feküdtem ölelő karjaiban. Oly meghitté vált ez a pillanat!
Megszűnt a világ, fogalmam sincs hány perc telhetett el, de megakartam vele osztani az élményem egy cigi mellett; így mikor megkérdezte, hogy kiszabadítson-e hevesen bólogattam. Úgy másztam ki a testem körbeölelő fóliarétegekből, mintha egy bábból kibújó lepke volnék.
Felkaptam az egyik számára kedves pulóverét, és kilibbentem a társaságában a jég hideg szellővel átjárt kora esti levegőbe. Reszkettem. E szél nem lágy volt, hanem szúrós a felhevült testemnek.
Dörzsölgettem az egyik karomat a másikkal, némi súrlódási hő reményében, de továbbra is csak vacogtam. Tán 2 perc alatt szívhattam el cigarettám, s betoppanva a szobába, egyből visszacsöppentem a valóságos álomba, ahol még mindig nem akartam elhinni, hogy én vagyok a főszereplő. Láttam az arcán, hogy egy komoly mondatba kezd bele nem is oly soká. Így is lett. Felvázolta mi vár rám...