Ázsiai mese, ami azért nem volt mese… (2)

A szex film alatt csak halk nyögdécseléseket és kicsit hangosabb nyeléseket lehetett hallani, főleg a keleti srácoktól. Mindegyik már az öle előtt tartotta a markát. Kezdetben, hogy takarja, később már, hogy segítse, húzkodja a farkát, ahogyan a szex filmen közeledett az aktus premier planban. Ahogy a filmen is eldurrand a főhős, úgy nálunk a medence partján is három hörgést lehetett hallani, majd zavart szemlesütés következett.
Barátommal felálltunk és visszaugrottunk a medencébe, így hamarosan, már vidáman ők is követtek minket. Az újabb lubickolás után, mikor újra kint ültünk már megkérdeztem:
- A kolónián csak magatokban vagytok fiúk, férfiak, vagy heterón, vegyesen?
- Akinek van felesége, családja, az azzal él egy kis lakrészben, de akinek nincs, azok ketten-hárman közösen egy szobában, mint mi is. – válaszolta Bátár.
- És azért lehet ismerkedni a lányokkal, nőkkel? S ha kialakul, akkor hogyan tovább? Erre van külön hely, szoba, vagy addig a többiek más és máshol tesznek? – folytatta a barátom, Zsombor a kérdezősködést.
- Várj, lassabban, mert fordítok, és közben magyarázom is a kérdést! – szólt Bátár, majd lassan már a fiúk válaszát is magyarra, így:
- Én nem izgat lány, csakis fiú. – vallotta be szemlesütve Ji és Hujra nézett, aki elpirult erre és így folytatta:
- De igen, érdeklik a …öö… azok, ha fiú testben vannak. – bökte ki végül, nehezen Huj.
Bátár nevetett először csak magában, majd már nyíltabban is s a fiúkra nézve megmagyarázta:
- Ők már rég óta együtt vannak sülve-főve, így csak nekem kell néha eltűnni a szobából, de ez nem is akadály, hiszen én sokat vagyok kint a városban, mivel én tudok az egyik legjobban magyarul a kolónián. – kezdte, majd így folytatta:
- Az előbb jól tippeltél. Ők harminc évesek, közöttük egy év különbség van csak. Egyszerre érkeztek ide Kínából, így nagyon ragaszkodtak kezdetektől is egymáshoz. Én voltam a mentoruk, én tíz évvel vagyok idősebb náluk. Azért kerültünk egy szobába, majd ma már a mentorság helyett inkább a ..ööö.. uruk vagyok, a gazdájuk. – fejezte be nyögve nyelősen Bátár és nézett ránk.
- Aha, értem. – szólalt meg a barátom. – Stimmt. Nálunk én vagyok a házikisasszony és ő az Uram. – mutatott rám nevetve.
Most már mind az öten nevettünk ezen és végigmustráltuk egymást, majd Ji szeme a kertész fiunkra tévedt és lassan megszólalt:
- Ő mi? Azaz csak beosztott, kertész, vagy más is? – kérdezte meg szendén, de csillogó szemmel.
- Ő? Mit szeretnél, ha lenne? – kérdezett vissza azonnal a barátom Ji-t.
- Én ..ööö.. azt szeretném, ha benne lenne ő is, azaz lehetnék én ővele – bukott ki belőle, miközben Huj combjára fogott a kezével. Az megpaskolta.
- Csak rajta, ha hagyja és legyen kellemes Nektek. – bíztatta is még Ji-t.
Mi nevettünk Zsomborral és közben odahívtuk Zé-t a kertész legényünket.
- Volna rád licit, ha benne lennél, azaz benned lehetnének. – kezdtem mondani.
- Én is szívesen venném, ha Uraim megengednék. – válaszolta. – Én választhatok, vagy már kiválasztottak? – kérdezte és nézett a szemembe.
- Attól függ. Te kit választanál, ha Te választhatnál? – kérdeztem inkább vissza.
- Én?. – kezdte Zé, közelebb lépve a keleti srácokhoz. Először a szemükbe nézett, alaposan, hosszan, majd odanyúlva elhúzta a kezüket az ölük elől. – Azt gondolom, kitalálom. – szólt nevetve és Ji-re mutatva mondta: – Már ”áll” is, pedig ül! .
- Így van, kitaláltad. – erősítettem meg választását.
- Óha, nem oda Buda! Én még nem választottam, csak rá”mutattam” a tényekre. – cöcögött Zé. – Ha én választhatnék, akkor Bátár kellene nekem, de nem Ő belém, hanem én Belé! Hoppá! – emelte fel az ujját Zé.
Mindannyian elcsodálkoztunk ezt hallva és szinte egyszerre néztünk Bátárra és vártuk mit mond. Az egy ideig gondolkozott, közben többször is alulról felnézett Zé-re, majd csak megszólalt:
- Álmodik a kisfiú, de legyen egyszer jó álma Neki is. De ha nem sikerülne, akkor fordul a kocka és akkor másodszorra is megkapja tőlem, ami Neki jár! – jelentette ki határozottan.
- Ha, ha. – csak ennyit hallottunk Zé-től erre válaszul.
- No, akkor mi megyünk is, mert ahogy halljuk, és nézzük, meg lesztek Ti nélkülünk is. – fordultam Zsombihoz és álltunk is fel, hogy menjünk kéz a kézben.
- Azért ne siessetek még! – szólt ránk Huj. – Eddig csak a „fiúk” választottak és „hölgyválasz” nem is lesz, vagy lehet? – hallatszott most tőle.
- De. igen, lehet. – szólt nevetve Zsombor és kihúzta a kezét az enyémből. - Akkor én is választhatok? – cöcögött már ő is. – Te kit választanál? – nézett Hujra.
Az pedig kicsit hezitált, majd csak annyit mondott:
- Ha addigra még nem használjátok el, akkor Őt. – szólt s mutatott szintén Zé-re.
- Ejha, de kapós vagy Te ma. – nevettem el magamat.
- S Te Zsombi? Még nem hallottuk a választásodat. Mondd! – szólítottam fel.
- Én Bátárt természetesen, de csak utánad! – nevetve mondta.
- Utánam? Előbb én s utánam Ő? Így gondolod – kérdeztem haragosan összehúzva a szememet.
- Igen, így. – válaszolta még mindig nevetve Zsombor, de hozzátette: - S Te? Te már választottál? – bíztatott.
- Én? Én kimaradtam eddig. – állapítottam meg. – Kimaradok? – kérdeztem meg gyorsan.
- Dehogy is maradsz pont Te ki! A házigazda. - kiáltotta Zsombi és megpuszilt. – Te kit választanál?
- Én? Én olyan valakit, akit még senki sem akart. – feleltem rejtélyesen.
Mindenki a másikra nézett és látszott senki sem találja ki, ki az.
- Mondd már! Nyögd ki! – unszolt Zsombi végül elsőnek megszólalva.
- Senki sem jelentkezik? – néztem végig a fiúkon szemlélődve.
- Senki? – ismételtem meg, mire egy kéz lassan, bizonytalanul felemelkedett.
Igen s mindenki döbbenten nézett rá, mert Huj keze volt a magasban.
- Igen, én választhattam, de engem még senki sem akart. – mondta kicsit bánatosan s akkor rám nézett reménykedve: - Miért, Te igen?
- Igen, én Téged néztelek ki, természetesen Zsombi barátom után. – válaszoltam már én is nevetve.
Mivel így megoldódott mindenki gondja, mindenki lett kiválasztott és kiválasztó, már csak a sorrendet kellett eldönteni, de ez nem volt olyan nehéz.
Ji kezdhette, mivel már „állt” is készen Zé-vel, addig mi elvoltunk Zsombival és Bátár pár tanácsot adott Huj-nak.
Majd Zé folytatta Bátárral a menetet (sikerrel), amíg Zsombor rá várt, addig én voltan Hujjal és Zé után már Bátár Zsombit is meglovagolhatta.
Közben azért még Zé gondoskodott arról, hogy a medence partján peregjen egy film, ami már kemény bdsm film volt vegyes fethis témákban, így azt is lehetett a szünetekben, két menet között nézni.
Mikor mindenki kifulladt a szex játékokban s visszatértek egy-egy italra a medence partjára az is felmerült, hogy a két mester is tarthatna az este-éjszaka folyamán némi bemutatót a tudásából, így ők már erre készültek gondolatban s Zé-t előreküldték a kínzószobát rendbe tenni és a felszereléseket előkészíteni.
(folyt. köv.)