Szívdobogás, Lábremegés

Többször randevúztak már, a legutolsó után pedig másra se tudtak gondolni, csak egymásra. Adélt nagyon meghatotta a romantikus tó körüli séta és az azt követő elegáns vacsora. (Na meg a sok perverz beszélgetés, ami lezajlott köztük :) ) Minden alkalommal elvesztek egymás gyönyörű szemeiben és már legutóbb is nehéz volt kibírni, hogy ne érintsék meg egymást. Tudta, ha szeretné is magát még tartani, kéretni, nagyon nehezen fogja kibírni. Már járt korábban is Tamásnál, most viszont tudta (titkon remélte), ez alkalommal nem csak egy kellemes beszélgetésben lesz részük. Bármennyire is szeretné magát tartással rendelkező hölgyként feltüntetni, ezúttal a vágyak győztek.

A megbeszéltek alapján nyitott ajtó várta, halálos csend kíséretében belépett az előszobába, majd becsukta az ajtót. Nem, mégsem volt csend, valami mégis csak szólt. Adél szíve kalapált úgy, akár egy 12 ezer fordulaton pörgő motordugattyú. Ahogy beljebb vette az irányt, a félig homályos folyosó végén gyenge, ám finom fény világította az útját. Gyertyák jelezték a haladási irányt, jól kivehetően. Adélnak tetszett a látvány és félénken, halkan lépkedett a fényes „úton”. Mikor a szobaajtóhoz ért, megtorpant és zavartan eresztette be selymes hangját a szobába:

-Sziaaa! A cipőt itt vegyem le? :)))
Csak az üres szobát látta és nem kapott választ a kérdésére. A válasz hátulról érkezett, mely nagyon meglepte a hölgyet.

-Nem az volt megbeszélve hogy majd én veszem le rólad?! Szia! :))

Mosolyogva fordult volna szembe az ismerős, határozott hangú „támadójával”, azonban Tamás gyorsabb volt és hátulról ölelte át Adélt. Karjai körbe fonták, ahogyan az óriáskígyó szorítja körbe védtelen áldozatát. Kezeit a saját kezeivel gyengéden szorította meg, ezáltal erőt és biztonságot sugallva a félénk hölgy felé. Nyakára forró csókolt lehelt és lassan fordította meg Adélt. Ezt követően már szemtől szemben álltak, még mindig egymás kezét fogták.

-Ne ijesztgess te lökött! :)
-Ijesztő volnék?
-Inkább érzékinek és kívánatosnak mondanálak.
-Téged se kell félteni kedves. Gyönyörű vagy, mint mindig! :)

Csókkal végződött a rövid csevej, majd ismét összeölelkeztek. Ahogyan Adél a férfi derekát simogatta, majd a fenekét szerette volna megfogdosni, egy hidegebb, fém dologba ütközött Tamás övén. Szíve ismét olyan ütemben vert, hogy nyelni alig tudott az izgalomtól. Csak sejtelmesen, csillogó szemekkel nézett a férfi szemébe, mintha felszólítaná rá: Bilincselj meg!

Tamásnak azonban nem kellett felszólítás, lassan és erotikusan vetkőztette le a nőt, aki már nagyon erősen izgalmi állapotban volt. Levette az övét, azzal együtt a bilincset s érzékien helyezte fel Adél csuklójára, miközben izzó szem kontaktus volt köztük. Adél belepirult és lesütötte a fejét, mégis magától tartotta a csuklóját. Mikor mindkét csuklón kattant a bilincs, a nő ekkor volt izgalmi állapota tetőpontján. Olyan erős volt a vágya, annyira kívánta a férfit, hogy húzta őt az ingénél fogva.

-Tudod milyen régóta vágyom erre? Milyen régóta fantáziálok erről? Most végre a tiéd vagyok! Örömmel adom magam.
Továbbra is húzta magára a férfit és az egyik lábával ölelte át.

-Nem szükséges még adnod se magad, elveszem magamnak, ami jár. Más kiutad nem is lenne innen!

Adél huppant a mögötte lévő ágyon, ahogy a férfi rálökte. Tamás elismerően és kéjelegve pásztázta és fogdosta végig a nő izgató testét, aki csak nyögve „tűrte a sorsát”. Bekötötte a szemét, így Adél csak a többi érzékeire hagyatkozhatott. Tamás megfogta a lány karjait összekötő bilincs láncát és úgy markolászta a nő domborulatait szabad kezével. Egy másik, hosszabb bilinccsel az ágytámlához rögzítette Adél bilincsét. Ezáltal ténylegesen ki volt szolgáltatva számára a finom, édes női test. Meg is honorálta a szépségét és kívánatosságát. Csók özönnel lepte el a nő testének minden porcikáját, tetőtől talpig, akinek már az alatta lévő lepedő egyfajta törölközőként szolgált, olyan nedves volt.

A csókok, puszik idővel elmaradtak. A kellemes érzés helyett Adél hirtelen hideget érzett a mellbimbóin. Váratlanul érték a hideg jégkockák, melyektől kőkeménnyé váltak a bimbói. A bimbók hegyeinek keménységét pedig egy-egy erős fém csipesz üdvözölte. A lány sziszegett, de mindketten tudták, szereti ezt az érzést, nagyon is. Régóta megbeszélték, miket szeretnek és ha sor kerül rá, miket és hogyan szeretnének átélni. Ez azonban még így is váratlan volt, Tamás ügyesen bánt az érzékek korlátozásával és jól kihasználta a kiszámíthatatlanságban rejlő, varázslatos hatalmat.

Tovább menetelt a játék, a jégkockák lefelé olvadtak Adél hasán, szép lassan csúsztak le a lány legérzékenyebb pontja felé. A váratlan hideg és az érzékeny rész találkozásánál felsikoltott. Jó párszor oda érintette még a fiú a hideg kockát a gyönyörűséges kis pöcökhöz. Mikor már látta, hogy sok lesz, megragadott egy gyertyát és a leégett, forró viaszát csöpögtette Adél csiklójára és puncijára. A lány ismét sikoltott, ezúttal a váratlan hőtől. Jó néhány cseppet kapott, melyet ismét kéjes sziszegés követett, majd amikor nem számított rá, ismét a jégkocka --> ismét egy sikoltás.

Tamás ráült a lány lábaira, mert az nagyon ficánkolt a váltakozó érzésektől. Így kínozta tovább a lányt, aki nem tudott hová menekülni a hideg és a meleg kombinációjától. Nem látta melyik jön, ezért már-már beleőrült az érzésekbe. Néhány élvezetes perc után megfordította a lányt és megparancsolta neki, hogy térdelve maradjon, terpeszben. Engedelmességének jeléül, jó néhány korbács ütés volt a hála a fenekére.

Ezután egy vibrátort rögzített Adél csiklójához, melyet rögtön max fokozatra kapcsolt. Ettől nagyon ficánkolt a lány, már elszeretett volna élvezni. Viszont ezt előre megbeszélték, tilos elélvezni, mielőtt a fiú elélvezne. :)) A bimbóin lévő fémcsipeszekbe áramot vezetett, melyet egy kis távirányítóval szabályozott. Bal kezében a távirányítót tekergette, az áram erősségét le és fel, kiszámíthatatlanul. Ettől a lány csak sikoltozott időnként. Jobb kezében pedig a korbáccsal tovább gyötörte a lány fenekét. Pár perc elteltével a lány könyörögni kezdett:

-Kééérleeek! Had élvezzek el, nem bírom már tartani!

A férfi nem válaszolt. Adél tudta, amíg nem érkezik bármiféle engedély, nem élvezhet el. Tovább könyörgött a férfinak, de az továbbra sem szólalt meg, csak suhintott a korbáccsal. Adél nem bírta visszatartani, néhány perc után túlesett az első orgazmusán, melyet erőteljes nyögésekkel nyugtázott.
(Tamás pedig 2 erősebb ütéssel, melyektől ismét sikoltott a lány.)

-Nem megvolt beszélve hogy nem élvezel el, bármi is történjék?!
-Ne haragudj, nem bírtam….
-Jó, akkor legyen így!

A férfi letette a korbácsot és ekkor már lüktető farkát a nő forró és selymes puncijába helyezte, hátulról.

-Szóval élvezni akarsz, mi?! Akkor élvezz! Mozogj és élvezz! Viszont ha nem mozogsz
elég gyorsan, nagyon felviszem az áram erősségét a bimbódon.

Adél rögtön mozogni kezdett, gyorsan, miközben a vibrátor még mindig max erősségen ingerelte a csiklóját. Nem is kellett sok és jött a második orgazmus, majd a harmadik is. Kezdett belassulni, a lábai már nem nagyon bírták. Jött is a váratlan áram okozta bizsergető, fájdalom. (ahogyan a sikoly is jött). Ismét gyorsabban mozgott, de nem sokáig bírta. Tamás farka pedig csak kőkeményen, orgazmusra éhesen várt a finom punciban. Kegyetlenül, hajthatatlanul mozgást akart. Néhány erősebb áram okozta fájdalom után Adél ismét könyörögni kezdett, hogy már nem tud mozogni.

-Ennyi? Erre voltál úgy kiéhezve? Rendben, majd akkor én megmutatom neked, mire kell képesnek lenned!

Ezzel olyan tempóval kezdte el a nőt dugni, hogy ő már csak kapaszkodott a bilincsben. Örült hogy rajta van, legalább kapaszkodni tud benne. Rövidesen a negyedik orgazmusra is sor került, amikor a lánynak a lábai már remegtek. Tamás látta, ezért kihúzta a farkát és elismerően rácsapott Adél fenekére. Az oldalára lökte, majd húzogatva a farkát, végig élvezett a testén.

Elengedte a bilincsből, segített megtisztítani a lányt az öröm nedvektől egy közös, lassú zuhanyzás folyamán.

Mikor visszatértek az ágyba, Adél csak hozzá bújt és halkan szuszogott. Kimerült volt, még mindig remegtek a lábai. Egy meghitt beszélgetés után összebújva, együtt merültek álomba. Egy dolog volt, ami még a lábremegést is felülmúlta. A két fiatal szíve még annál is erősebben dobogott…