Cikkek idő szerint
2024. 04. (39)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Szilágyi Gyula: A STÚDIÓ

Törölt felhasználó
2016. 08. 18. 15:36 | Megjelent: 1078x
Főiskolás koromban - a „Bevezetés a lélektanba” előadásokon - gyakran felvetődött bennem a kérdés: miként lehetséges, hogy teljesen azonos fiziológiás ingerekre az emberek homlok-egyenest ellenkező módon reagálnak? Az meg sem fordult a fejemben, hogy a tantárgyat oktató előadóhoz forduljak. Az éltes korú hölgy saját jegyzeteit felolvasva igyekezett bevezetni hallgatóságát a pszichológia rejtelmeibe, kérdéseinkre adott válaszai pedig unalmasak voltak, bonyolultak voltak, de leginkább érthetetlenek. Jobb híján a Marxista-leninista Tanszék szemináriumán vetettem fel a problémát.
Fiatal tanárnőnk frappáns és átlátható levezetéssel tárta fel előttem a jelenség lényegét: Az emberek tudatát osztályhelyzetük determinál-ja. Az pedig különböző. Ergo: különböző osztályhelyzet, különböző tudatállapot. Az ingerekre adott reakcióink pedig tudatunkban születnek. Még akkor is, ha kifejezetten és szigorúan véve fiziológiás ingerekről van szó. Logikusan hangzik, bár a válasz korántsem teljes. Merthogy az atípusos reakciók egy ilyen modellbe valahogy nem férnek bele. A konvencionális ingerforrásokra általában konvencionális módon válaszolunk. Az ettől eltérő reakciókat pedig egyszerűen deviánsként címkézzük. A szót - a közbeszédben - a társadalmi normáktól, normarendszerektől való negatív irányú eltérések jelölésére használjuk. Az ilyen normák folyamatos változásából adódóan a deviánsnak minősített megnyilvánulások, viselkedésminták köre is állandóan módosul. A jelentéstartalom dinamikája a humán szexualitás világában is egyértelműen követhető. Jóllehet napjaink szexológiai felfogásában „minden, ami az intim együttlét során, a résztvevők beleegyezésével, a kölcsönös örömszerzés szándékával történik, az természetesnek tekinthető”, a korábban látenciába szorult szexuáltechnikák térhódítását közgondolkodásunk mégis határozott idegenkedéssel fogadja. Ez persze nem véletlen: a zsigeri vágyaktól űzött urak és hölgyek találkozásakor egészen furcsa elképzelések kaphatnak lehetőséget az önmegvalósításra. C. G. Jung (1875-1961) szerint „a keresztény felebaráti szeretet elve kiterjedhet az állatra, mégpedig a bennünk lakó állatra is, és befogadhatja szeretetébe azt, amit egy végeredményben túlságosan szigorú felfogás kegyetlenül elnyomott.”
Számomra úgy tűnik, hogy századunk első másfél évtizedében egyre merészebben kísérletezünk az ilyen túlságosan szigorú felfogás által kegyetlenül elnyomott vágyak szocializációjával. Ennek megfelelően fokozatosan szűkül a mentális betegségnek minősített szexuális örömszerző alternatívák köre. Például a mazochizmust (szadomazochizmust) az Amerikai Pszichiátriai Társaság már 1994-ben törölte a szexuális devianciák listájáról, Európában pedig Dánia járt el hasonlóképpen, egy évvel később. Ettől persze még korántsem vált bonyodalommentessé a bennünk lakó fenevad szalonképessé szelídítése. A piac viszont gyorsan reagált: a szex-shopok kínálatában egyre nagyobb hangsúlyt kap a fizikai fájdalom okozására szolgáló eszközök, berendezési tárgyak árucsoportja, és megjelentek már az ilyen igényeket szakszerűen kielégítő speciális üzletek is. A kínálat pedig ösztönzőleg hatott a keresletre. Merthogy az ilyen típusú interakciók zavartalan lebonyolítása csak a megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosításával oldható meg. A kínálati oldalon szükség van egy kellőképpen felszerelt stúdióra, és az intézményt üzemeltető szolgáltatóra, vagyis a dominára. A keresleti oldalt pedig a különleges kívánságokkal érkező megrendelők – a subok, ill. páciensek – képviselik. Osztályhelyzetükre vonatkozóan csupán egyik domina beszélgetőpartnerem információjára hagyatkozhatom: az értelmiséghez tartozó, 25-45 év közötti magyar férfiak 80%-a gyakorlatilag subnak tekinthető. Becslésében nyilvánvalóan túloz. Legalábbis remélem.

A stúdió
1. A vizsgáló
A stúdió – valahol Magyarországon - négy helyiségből áll: egy előszoba (végében egy kis teakonyhával), egy „vizsgáló”, egy „kezelő”, és a szaniter. A szobák frissen takarítva, a berendezés a célnak messzemenően megfelel, és persze minden nagyon tiszta. Márcsak a feeling miatt is: a domina specialitása a „medikális ellátás” - pácienseinek több mint fele ilyen jellegű szolgáltatást igényel - a kórházi atmoszféra biztosítása alapkövetelmény.
A stúdió csak férfiakat fogad. A vizsgálóban az ajtók fehérek, a falak fehérek és az üvegfalú műszer-szekrény is fehér. A műtőlámpát egy mennyezetre rögzített tükör helyettesíti, így a beteg számára is követhető a „vizsgálat” menete. Középen a háziorvosi rendelőkből ismert vizsgálóasztal, steril lepedővel takarva. Az asztal négy sarkán fémből készült karabinerek: a páciens ruhátlanul fekszik az asztalra, széttárt végtagjait a domina bőrbilinccsel rögzíti a karabinerekhez. Ezután a beteg egy percre magára marad, a domina kesztyűt húz és átöltözik. Frissen vasalt, kikeményített, orvosi köpenyben tér vissza, e pillanattól ilyen minőségben végzi a „vizsgálatot”. A felszereltség – amennyire meg tudom ítélni – tökéletes, a sterilizáló készülék elismert márkanevet visel. A „doktornő” – még páciensének érkezése előtt – megmutatja fontosabb műszereit és néhány szóval ismerteti rendeltetésüket: Ezeket a kórházi érfogókat, az uretra (húgycső) tágításakor használom, bár - az anatómiai adottságoktól függően - olykor a tágító pálcákkal kezdek. Először a legvékonyabbat vezetem be – majd a legvastagabb pálca után - követkehet a katéterezés. A bevezetést katétersíkosító zselé könnyíti meg. A vákuumszivattyú és a csipeszek a mellbimbó megnyújtására szolgálnak, a fémcsipeszek pedig egy változtatható feszültségű áramforráshoz csatlakoztathatók. Ez itt egy análtágító - a proctológiában és a gasztro- enterológiában használatos – ez pedig a párja: a nőgyógyászatból ismerős „kacsa”. Mivel csak férfiakat fogadok, értelemszerűen az alternatív testnyílás feltárását segíti. Az análkampó - horog alakúra hajlított, krómozott fémrúd - a horog hegye csavarmenettel rögzített golyóban végződik. (A gyári készlet négy, különböző méretű golyót tartalmaz, de a „doktornő” – kezdőként jelentkező páciensei számára - esztergáltatott egy egészen kis méretet is.) Elektroterápiás eszközeimmel a heregolyók és pénisz kezelését végzem, vagy az análkúpot alkalmazom. Ez utóbbi nagyon népszerű, csaknem minden páciensem kéri a használatát.

Gyermekkorom testfeltáró játékaira (orvosos) emlékezve, először is a szereposztás változása okoz meglepetést. Az óvoda bokrainak diszkrét takarásában folytatott rendeléseken mindig a lányoknak kellett vetkőzniük. Nekik vagy a popsijuk, vagy a hasuk fájt, s a vizsgálathoz le kellett húzni a bugyijukat – gyógyító munkánkhoz erre feltétlenül szükség volt. Egy-egy bonyolult esetet ketten-hárman is szemügyre vettünk. Terápiás intervenciónk abból állt, hogy belekukkantottunk a popsiba, megérintettük az intim hajlatokat, aztán gyógyultnak nyilvánítottuk a beteget. Valami hasonló történik a stúdióban is, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy itt meglett férfiak vetkőznek és a gyermekkori sejtelmes borzongásokat ébresztő finom érintéseket tűszúrások, tágítások, áramütéseik helyettesítik. A kezelést igénylő testtájak – talán nem véletlenül - ugyanazok, mint óvodáskorunkban. A kérdés már csak az, hogy a domina által eszközölt intervenciók, miként válnak szexuális örömforrássá. Az „alternatív örömforrás” hatásmechanizmusára vonatkozóan több magyarázat létezik. A hormonális teória szerint a teljes kiszolgáltatottság (széttárt végtagokkal rögzített test), a várható fájdalom (még akkor is, ha a beteg „rendelte meg”) megemeli az endorfinszintet. Ennek következményeként valamilyen módosult tudatállapot alakul ki, s az érintett így jut el a csúcspontra. A neurofiziológiás megközelítés abból indul ki, hogy a fájdalmat és a szexuális örömöt érzékelő agyi régiók szorosan egymás közelében találhatók. Olyannyira közel, hogy a fájdalomközpont intenzív ingerlése, izgalmi állapotot indukálhat, „átsugárzik” a szexuális örömöt érzékelő agyterületre. A szexuálpszichológus – Dr. Szilágyi Vilmos - pedig azt hangsúlyozza, hogy „a mazochisták fájdalomélvezete nem egyszerűen elhatározás kérdése, hanem korábbi élményeken alapuló, és az ezekből adódó sajátos beállítottságon alapul. Ez az alap többnyire valamilyen reális - vagy irreális - bűntudat, lelkifurdalás, hogy megérdemli a testi vagy lelki szenvedést és megaláztatást: ezért jó érzés számára, hogy megkap-hatja a büntetést.”.Mindhárom paradigma egyszerre lehet igaz, és egyszerre lehet téves, ráadásul egyik sem ad teljes magyarázatot. Az „SM-játékok” iránti érdeklődés növekedésével a téma kutatása feltehetőleg intenzívebbé válik, de a fájdalomérzet szexuális örömérzetté alakulásának bonyolult folyamata még sokáig nem lesz részleteiben megragadható.

2. A kezelő
A kezelő egy komor hangulatú, az inkvizíciós kihallgató helyiségekre emlékeztető, öt méter belmagasságú szoba. A mennyezet alatti mestergerendáról, láncok, kötelek, karabinerek, fémkarikák lógnak, a falon vastag pallóból készült András-kereszt. Mellette ostorok, korbácsok, pálcák, a nemi szervek „megdolgozására” szolgáló hereprések, láncra függesztett súlyok és bilincsek. Az ólom olvasztására szolgáló faszenes tűzhely hiányzik, a megolvadt fémet itt az égő gyertyából csepegtetett viasz helyettesíti. A kezelő azokat a vendégeket fogadja, akik nem a medikális ellátás igényével keresik fel a stúdiót. A bútorzat négy darabból áll: egy deres, egy fenekelő pad, egy taposópad és egy nőgyógyászati vizsgálószék. A deres hossza három méter, szélessége egy méter. A fejrésznél található a kezek rögzítésére szolgáló kaloda, a szorosan egymás mellé rögzített lábakat pedig a deres végéhez erősített, drótköteles csörlővel lehet megnyújtani. A kezelésre jelentkező ügyfél teljesen levetkőzik, testét a domina mozdulatlanná feszíti, aztán kezdetét veszi a szeánsz. A fenekelő pad egy nyílásával lefelé fordított, V-betű alakú faszerkezet. A páciens hasrafekve helyezkedik el rajta, csípője – a célnak megfelelően – kiemelkedik, a kezek és lábak rögzítve vannak. A nőgyógyászati székbe szíjazott meztelen férfitesten pedig az érzékenyebb testtájak könnyen hozzáférhetők, lehetővé téve a fájdalomokozás leginkább kifinomult módszereinek alkalmazását. A megrendelő - a kezelésre jelentkezve - önként vállalja alávetett szerepét, örömteli izgalommal vár a fájdalomra. A választék bőséges: here-pénisz gyötrés, pálcázás, korbácsolás, anális atrocitások, beöltözéses játékok, forró viaszcsepegtetés, taposás, verbális megalázás, és persze mindezek kombinációja. A domina szerepéhez illő öltözékben fogadja ügyfeleit: éjfekete, csípőre simuló, bőszárú nadrág – néhány aranyflitterrel díszítve – ugyanilyen színű, könnyű anyagból készült, dekoltázs nélküli blúz.

Terminológiai magyarázatok
Mind az S/M interakciókban mind pedig a bdsm párkapcsolatokban, a sub (subordinated) szó tulajdonképpen a passzív felet jelöli. A szó jelentéstartalmát értelmezve a szubkultúra ideológusai egymástól eltérő, olykor egymásnak ellentmondó felfogást képviselnek. Az S/M akciókban a passzív fél mintegy megrendeli a dominától a számára gyönyört okozó fájdalmat, ortodox megközelítésben így egyszerűen mazochistának tekinthető. A bdsm-ben viszont a dom (vagyis a domináns partner) akarata a döntő. Az S/M szeánszokon lényegében kőkemény kínzásról (persze örömet okozó kínzásról), a bdsm kapcsolatokban pedig egy fáj-dalommal járó, intim érzéki játékról van szó. További fontos különbség, hogy a domina és a sub találkozása egy szolgáltató-megrendelő viszonyként írható le, míg a bdsm párkapcsolatokban az érzelmi elemek kapnak meghatározó szerepet. A szakirodalom adatai szerint a szadomazo interakciókban a subok döntő többsége férfi, míg a bdsm párkapcsolatokban általában a hölgyek vállalják, hogy a dom kívánságainak maximális mértékben alárendelik magukat. Ennek persze elengedhetetlen feltétele a partner iránt érzett határtalan bizalom. Bonyolítja a kérdést, hogy a bdsm kapcsolatokban nem ritkán találkozhatunk mazochizmusra hajlamos hölgyekkel is. Az ortodox terminológia megújítói, őket mazosubnak nevezik.

4. A kívánságlista
A stúdiót havonta 20-25 megrendelő keresi fel. A törzsvendégek aránya 80-85% Igényeiket, kívánságaikat a domina már ismeri, így különösebb előkészületek nélkül is testreszabott szolgáltatás tud nyújtani. Az új vendégekkel bonyolultabb a helyzet: a néhány mondatos bemutatkozás után a vendég vázolja elképzeléseit, a domina ezeket „fejben összerakja”, s e kívánságlistának megfelelően építi fel a szeánsz forgatókönyvét. Minden esetben döntő fontosságú, hogy a sub az első pillanattól az interakció befejezéséig mélyen átélje saját kiszolgáltatottságát. Ennek egyik eszköze, a néhány perces csend, amikor a deresre, (fenekelőpadra, Andráskeresztre, stb.) rögzített páciens magára marad a kezelő fájdalom-okozó eszközei között. Interjúalanyaim többsége úgy nyilatkozott, hogy ilyenkor „néhány pillanatra erőt vesz rajta a félelem”. Ennek így kell történnie: a védekezésképtelenség, a tehetetlenség érzése teremti meg az alapot a megrendelt fájdalom gyönyörteli elfogadásához. Medikális interakciók esetében pedig a műszerek kiválasztása, az eloxált lemezből préselt „vesetálba” ejtett tűk, tágítópálcák, csipeszek fémes csesszenése készíti elő lelkileg a beteget a fájdalmas orvosi beavatkozásra. A vizsgálat kívánságlistájának megrendelésekor szabadon érvényesülhet a páciens kreativitása.
A stúdió egyik betege például sajátkezűleg készített „Orvosi beutaló” formájában közli a dominával igényeit: Kedves Kolléganő! Betegemet ismét elküldöm Önhöz, mivel állapota még mindig nem javult, Már kétszer küldtem, de ő nem jelentkezett, ezért kérem megfelelő büntetését: például tűket szúrni a fenekébe és így keményen elfenekelni. A vizsgálat során kérem vezessen erős áramot a húgycsőbe, és töltse fel maximálisan a herezacskót is. Önre bízom, hogy mennyi tűt szúr, de ez is rendkívül fontos állapotának tisztázásához. A beavatkozás legyen olyan erős, hogy betegem érezze: ez nem játék, erre feltétlenül szüksége van. A kezelés történhet úgy is, hogy rövid időre magára hagyja a pácienst. A vizsgálat során betegem legyen erősen lekötözve kiszolgáltatott helyzetben, mert már jelezte nekem, hogy nagyon is fél, és hisztizni fog. Az orgazmikus váladék etetése ne maradjon ki, bízom benne, hogy Ön ezt is meg tudja oldani. A vizsgálatot ebben a szakaszban már nem lehet abbahagyni, nem gond, ha már nagyon szenved, de kérem, kísérje feszült figyelemmel állapotát. Ha szükségesnek látja, a pénisz bőrének teljes feltöltése is elvégezhető. Vizelési gondjai miatt feltétlenül javasolt a legvastagabb katéter felhelyezése is. A továbbiakban szükséges lehet még a pénisz csalánnal történő paskolása. A vizsgálat, ill. kezelés során végig legyen nagyon kemény és határozott. Felhívom figyelmét, hogy a beteg nagyon tud hisztizni és könyörögni, de a kezelés felfüggesztése nem megoldható. A következő alkalommal sor kerülhet pénisz tűvel történő többszöri átszúrására. Ennek időpontját kérem, egyeztesse a beteggel.

A fentiekben leírt „medikális intervenciók” elvégzése után a beteg lezuhanyozik, aztán megkönnyebbülten és elégedetten távozik. Kézcsókkal búcsúzik a dominától, közben egy diszkrét mozdulat, és egy fehér boríték gazdát cserél. Pontosan úgy, ahogy ez a kórházakban történni szokott. Érthető: a stúdióban végzett vizsgálatokra nincs TB-támogatás.

(ÉS, LX. évfolyam, 21. szám, 2016. május 27.)

U.i.:
A cikk a szerző, Szilágyi Gyula, valamint az Élet és Irodalom főszerkesztőjének engedélyével jelenik meg az SmPixie-n.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.